Címke: xx._kerület

Javaslatomra szeptember 5-e óta a XX. és XXIII. Kerületi Rendőrkapitányság főbejáratánál márványtábla emlékeztet néhai Stolcz Zsigmond alezredesre, Pestszenterzsébet rendőrkapitányára, aki a vészkorszak alatt zsidó származású üldözötteket bújtatott, és mentett meg a deportálástól.

Egy kicsit ugyan megkésett a posztom, mert a tél derekára szerettem volna időzíteni, amikor apró lángokat gyújtunk, melyek beragyogják az otthonokat és szíveket, s bizonyítják, hogy a fény legyőzi a sötétséget, s bár akkor elmaradt, fontosnak tartottam megírni.

Bajomi Iván szociológus barátom hívta fel a figyelmemet Dr. Stolcz Zsigmond volt pesterzsébeti rendőrkapitány tevékenységére, ő a XX. század második évtizedében létrejött genfi reformpedagógiai kutató- és képzőközpont a Rousseau Intézet és Magyarország közötti kapcsolatokat feltáró kutatások egyik szálaként találkozott a pesterzsébeti rendőrkapitány munkásságával.

A bátor rendőrtiszt számos pestszenterzsébeti üldözöttet kimentett a gettóból, de számos máshonnan érkező zsidó származású személyt is bújtatott saját házában a vészkorszak időszakában, köztük volt többek között Binét Ágnes, Szondi Lipót, a később világhírre szert tett magyar pszichológus, továbbá egyik tanítványa, Benedek István, orvos és pszichiáter, számos sikeres könyv (pl. Aranyketrec) szerzője is.

2003-ban az izraeli Világ Igazai (Jad Vasem) elismerésben részesült. Ugyanakkor ez idáig idehaza csupán néhány újságcikkben emlékeztek meg Dr. Stolcz Zsigmond és családtagjai hősiességéről.

E jeles esemény huszadik évfordulóján Pesterzsébet Önkormányzatának képviselő-testülete emléktáblát avatott Stolcz Zsigmond tiszteletére a XX. és XXIII. Kerületi Rendőrkapitányság főbejáratánál.

Nagyon köszönöm polgármester úr, dr. Kántor-Papp Gabriella osztályvezető, a polgármesteri hivatal, a múzeumok, a hitközség és a rendőrség munkatársainak áldozatos kutató munkáját.

A munkában részt vett Budapesti Zsidó Hitközség Dél-pesti Szervezete, a Holokauszt Emlékközpont, valamint Rozsos Tamás László r. őrnagy a ROKK Rendőrképző Akadémia munkatársa is.

Ennek köszönhetően ugyanis nem csak ez az emléktábla kerül ki Pesterzsébeten, de komoly forrásanyag is megismerhetővé válik Dr. Stolcz Zsigmond életpályájáról, zsidómentő tevékenységéről.

A Holokauszt Emlékközpont adatai szerint Balázs Dezső, Benedek István, Binét Ágnes, Egger Lola, Holló Klára, Nikelszburger Ilona, Pollner György, Steinhardt Klára, Szerző Anna, Szerző Károly, Szerző Krisztina, Szondi Lipót, Törzs Kálmánné és Weiler Ottóné biztosan a Stolcz házaspár Schweidel utcai házának szobáiban, illetve az ingatlan pincéjében bujkálva élte túl a vészkorszakot. A valóságban ennél nagyságrendekkel többen voltak, arról nem is beszélve, hogy Pestszenterzsébet akkori rendőrkapitánya egy alkalommal egyszerre hatvan deportálásra összeszedett embernek adott esélyt a menekülésre azzal, hogy egymaga kísérte őket a pesti gettóba, illetve a következő utcasarokra, ahol szélnek eresztette őket. A jeruzsálemi Jad Vasem Intézet húsz évvel ezelőtt ismerte el Stolcz Zsigmond alezredes és neje, Kármán Katalin embermentő tevékenységét a Világ Igaza kitüntetéssel, amelyet a lányuk vett át.

Dr. Stolcz Zsigmond 1892. február 17-én született Rimaszombaton, 1959. december 14-én, Budapesten hunyt el.

Jogi tanulmányait Egerben kezdte meg, majd Budapesten kapott oklevelet. 1913-ban díjnok lett a rendőrségnél, frontharcos volt a világháborúban, főhadnagyként szerelt le 1918-ban. 1921-ben már Budapest VIII. kerületének rendőrkapitánya volt, 1935-ben a főváros rendőrkapitánya lett, 1936-ban rendőrtanácsosi majd, 1942. december 31-én rendőrfőtanácsosi címet kapott. 1940-től a pestszenterzsébeti rendőrkapitányságon dolgozott, majd információink szerint 1944-ben dr. Csányi József r. főtanácsos helyett lett kapitányságvezetővé nevezték ki.

Felesége, Katinka Pásztory Ditta édesapjától tanult zongorázni, s a házuknál rendezett zeneesték lelkes szervezője és szereplője volt. 1923-ban keltek egybe szülővárosukban, Rimaszombatban. Budapesten a Schweidel utcában éltek. A háború alatt Zsigmond alezredesi rangot ért el. 

Magyarország sajnos nem becsüli meg eléggé hőseit, így a világháború után Stolcz Zsigmondot is méltatlanul hurcolták meg a Rákosi-korszakban. Nemkívánatossá vált, mivel az előző rendszerben rendőri vezető volt, ráadásul családjával jómódban élt, és értékes, fővárosi ingatlannal rendelkeztek, ezért nem úszhatták meg a vagyonelkobzást és a kitelepítést sem. Stolcz Zsigmondot, Pestszenterzsébet rendőrkapitányát zsidómentő tevékenysége sem mentette meg a kitelepítéstől. Nejével és anyósával, Kármán Aladárnéval 1951 júniusában Kunszentmártonba költöztették, és mezőgazdasági munkavégzésre kötelezték őket.

„Mert nem csupán egyetlen ellenség kelt fel ellenünk, hogy elpusztítson, hanem minden egyes nemzedékben felkelnek, hogy elpusztítsanak, ám a Szent, áldott legyen, megment minket a kezük közül.”