Jó érzés volt pesterzsébetiként, egy valódi közösség tagjaként tenni a saját lakókörnyezetünkért.
Egy hónapja készítettem első felindulásból néhány fotót a pesterzsébeti vasútállomás töltésénél. A töltés mindkét oldala tele volt szeméttel. A vízelvezető árokban pillepalackok, üvegek és csikk mindenfele a vasútállomás teljes területén a füvön és a peronon egyaránt.
Ilyen volt márciusban: és ilyen lett április 7-én:
Feltettem egy költői kérdést:
– Ki jön velem kitakarítani?
Sokan jelentkeztek, sőt a Duna-parti civilek is sajátjuknak érezték a területet és az Átalakuló Duna-part is csatlakozott a kezdeményezéshez. Először sajnos a márciusi hó megviccelt minket s eltakarta előlünk a szemetet, így három héttel el kellett halasztanunk az akciót, de vasárnap belevágtunk!
Mivel zavart a teleszemetelt vasútállomás és szúrta a szemünk hogy a lakókörnyezetünk közelében ekkora a szemét kitakarítottuk a vasútállomást. Sokan összegyűltünk, kevésnek bizonyult a kesztyű és a szemeteszsák is, három óra alatt még az eldobált csikkek többségét is összeszedtük.
Bízunk benne, hogy legalább egy darabig rendezettebb körülmények lesznek a peron mentén.
Köszönöm minden résztvevőnek és a szervezőtársaimnak!
A Duna-parton folytatjuk!
A Facebook oldalamon további fotók is találhatók.
Az akció nem jött volna létre az Átalakuló Duna-part segítsége nélkül.
Aki a biodoboz vásárlói közösséghez szeretne csatlakozni az itt megteheti.
Aki pedig a közösségikert projekthez csatlakozna ide kattintson!
remek, gratulálok. Már csak azt kell elérni, hogy aki ismét összeszemeteli, az meg legyen büntetve annyira, hogy többet eszébe se jusson.
Szemetelni ugyanis, amellett, hogy környezetszennyező, egyben arrogánsan antidemokratikus is. Mert ha X szedi össze Y szemetét, akkor Y azt gondolhatja, hogy neki ehhez joga van, sőt X-nek kötelessége összetakarítani utána, mintegy a csicskája. Hát nem. Y nem felsőbbrendű, nincsenek efféle extra jogai, és igenis felelős a tetteiért.