Vigyázat, vendégszerző! – Völgyesi Krisztián írása
Amikor az ember a belváros betontengeréből egy olyan zöld kerületbe érkezik, mint Pesterzsébet, úgy érzi, hogy közelebb került a természethez. A sok hatalmas fa, a nagy zöldterületek, a Duna-part közelsége mind-mind azt az érzetet erősítik, hogy itt egy kicsit visszatalálhat az ember abba a világba, amit a modernizáció elvett tőle. Ez fokozottan érvényes azokra, akik kutyát tartanak, hiszen a belső kerületekben egy-egy park felújítása azzal jár, hogy kitiltják kedvencüket az adott területről. Pedig a kutya nem betonra teremtett lény, jobban érzi magát egy füves-fás környezetben, mint az aszfalton.
Szóval, amikor ideérkezik egy kutyatartó, úgy érzi, jó helyen jár. Egészen addig, amíg nem szembesül a valósággal: nincs hol szabadon engedni a kutyáját! A nagy lakótelepi füves placcok pedig hívogatják őt és kedvencét egy jó kis labdázásra, szaglászásra, játszadozásra. De sajnos ezt nem lehet. Egy kormányrendelet értelmében
„Belterület közterületén – kivéve az ebek futtatására kijelölt területet – ebet csak pórázon lehet vezetni.”
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a kutyafuttatókat kivéve mindenhol kötelező a póráz használata. Pedig a „hanyatló nyugaton” létezik olyan megoldás, hogy aki levizsgázik kutyájával, mentesülhet a pórázkötelezettség alól, hiszen, mint köztudott, az ebek tanítható, okos állatok.
Viszont egy Önkormányzatnak nincs lehetősége más úton járni, mint amit a kormány kijelölt számára, szabályait a „magasabb rendű jogszabályokhoz” kell igazítania. Így tehát egy lehetősége marad: kutyafuttatókat kijelölni erre a célra.
Sajnos Pesterzsébet Önkormányzata ebben is, mint sok más kérdésben, maradi. Van egy kialakult rendszer pár körbekerített, piszkos kutyafuttatóval, amin eddig senki sem akart változtatni. Pedig a lakosok nagy része igényelné! Ezt az igényt szeretnénk pontosan felmérni, ezért Gémesi Emese, Somodi Klára és Mach Péter képviselőtársammal közösen készítettünk egy kérdőívet, amit szeretnénk, ha minél több kerületi lakos kitöltene.
Mert úgy érezzük, hogy az állattartás területén is eljött az ideje a megújulásnak!
Egy olyan javaslattal készülünk, ami sokak számára meglehetősen újszerűnek hangzik, de mégsem az. Sőt, már más – Pesterzsébethez hasonló adottságokkal bíró – budapesti kerületben létezik.
Mivel nem szeretném befolyásolni Önöket a kérdőív kitöltése előtt, erről a javaslatról később írok. Most, első lépésként segítsen nekünk és töltse ki a kérdőívünket, hogy megtudjuk, mi a véleménye a kutyafuttatók állapotáról, a meglévő esetleges feszültségekről, problémákról, hogy milyen irányba látja célszerűnek a további fejlődést, s legfőképp, hogy mi az, amiben leginkább tudnánk segíteni.
Kitöltheti a blogon, vagy erre a linkre kattintva.
Segítségét előre is köszönjük!
Gémesi Emese
Mach Péter
Somodi Klarissza
Völgyesi Krisztián
Pesterzsébet Önkormányzatának Környezetvédelmi és Városfejlesztési Bizottsága még a nyáron indított el egy közösségépítő versenyt kutyásoknak, szülőknek, nagyszülőknek. A szülői, vagy kutyatulajdonos közösségek „örökbe fogadhattak” egy-egy kerületi játszóteret, kutyafuttatót.
Az eddigi tapasztalatok azt igazolják, hogy ahol erősebb szülői vagy kutyás közösségek alakulnak ki ott a játszóterek, kutyafuttatók állapota jobb, ritkább a szándékos rongálás és kevesebb a szemét. Pesterzsébeten egy egyházi közösség és az Átalakuló Duna-part is működtet magánjátszóteret, ahol az adott közösségek újítják fel a játszóeszközöket, ültetik körbe virággal, cserélik a homokot és festik át a festéket. Több Duna-parti játszótéren közösségi tervezés folyamatával határozták meg a házirendet, nyitvatartási időt, ezek a játszóterek azóta rendezettebbek. Gémesi Emese képviselőtársammal közösen elkészített javaslatunk pont erre épített. Az örökbefogadásnak köszönhetően a játszótéri baráti társaságoknak, szülői közösségeknek, kutyás közösségeknek módjuk van tenni a környezetükért, s ha kicsit a „sajátjuknak” érzik, úgy jobban odafigyelnek az állapotára, s az esetleges rongálókra.
Az adott közösség egy évig táblával is jelezheti, hogy a kutyafuttató, játszótér az adott kutyás vagy szülői csoport, közösség gondozásában áll, sőt pályázók közül többen házirendjüket is elkészítik. A közös munkának köszönhetően, a tábla kikerülésével magukénak érzik az adott teret, az összetartozás érzése közösségformáló, továbbá sokkal aktívabb lehet a napi szintű „figyelőszolgálat” is, a szülők, kutyások figyelmeztetik egymást vagy a területet gondozó Önkormányzatot. Az örökbefogadóktól külön anyagi ráfordítás nem várható el, de ha a táblával jelezve van, hogy „sajátjuk”, nagyobb kedvvel fogják eltávolítani az ott hagyott idegen tárgyakat, s figyelnek a rongálókra
Az eddigi tapasztalatok azt igazolják, hogy ahol erősebb szülői vagy kutyás közösségek alakulnak ki ott a játszóterek, kutyafuttatók állapota jobb, ritkább a szándékos rongálás és kevesebb a szemét. Pesterzsébeten egy egyházi közösség és az Átalakuló Duna-part is működtet magánjátszóteret, ahol az adott közösségek újítják fel a játszóeszközöket, ültetik körbe virággal, cserélik a homokot és festik át a festéket. Több Duna-parti játszótéren közösségi tervezés folyamatával határozták meg a házirendet, nyitvatartási időt, ezek a játszóterek azóta rendezettebbek.
