Ingyen volt a kenyérlángos, átverték az egész várost: negyedére csökken május elsejétől a közfoglalkoztatottak létszáma.
Két héttel a választások után, április 24-én Pesterzsébet Önkormányzatának fideszes többsége úgy döntött, hogy csupán 120 fő támogatásra jogosult kerületi lakos közfoglalkoztatására pályázik a május elsejével kezdődő időszakra. Április 30-ig ez a létszám 506 fő volt.
„Mindenki annyit ér, amennyije van.” A szegények és rászorultak addig értek valamit, amíg a szavazatuk fontos volt.
Május elsején a Munka Ünnepén tehát Pesterzsébeten a negyedére csökkentik a kerületi közfoglalkoztatottak létszámát. Igen, jól olvassák, nem egészen a negyedére csökkentik, közel négyszáz családban veszítik el a munka világába történő visszajutás lehetőségét.
A kerület FIDESZ-es többségének tehát ennyire fontos, hogy minél több aktív korú, szociálisan rászoruló munkanélküli kerületi lakos számára nyújtson munkalehetőséget. Ennyire, vagyis semennyire.
A közmunkaprogram eddig sem oldotta meg a foglalkoztatási problémákat Magyarországon, bár néhány önkormányzatban, szociális kertekkel, közkertekkel, szociális szövetkezetek elindításával és egyéb helyi innovatív kezdeményezésekkel párosítva, sikerült ennek az elhibázott koncepciónak is megtalálni az előnyeit.
Majd jött a választási kampány, képzési rendszer sárga és piros karikákkal, reménytelen helyzetbe sodort iskolák, teremhiány, felújítás, túlzott létszámú téli kertész csapatok, hóeltakarítók hó nélkül… A Patyomkin herceg közmunkásai.
Mindenki tudta, ez csak egy blöff, nem tartalmazza a költségvetés az egész éves keret fenntartásának lehetőségét. Polgármesterek, önkormányzati képviselők jelezték, ez fenntarthatatlan ebben a formában. De számos család számára nyújtott reményt: esélyt adott a családfenntartónak, szülőnek, anyának és/vagy apának, hogy munkalehetőséghez jusson, megmutatta, hogy a segélyen túl is van élet.
Eltelt két hét a választások után és leszóltak: ennyi volt, nincs itt már több látnivaló. Pesterzsébet rászorultjai pedig hamar megtapasztalhatták mire számíthatnak a harmadik Orbán-kormánytól. Senkit nem hagynak az árokparton, inkább belökik az árokba.
A döntést megelőző vitában többször elhangzott, Dr. Vas Imre fideszes alpolgármester örökbecsű gondolata: az ellenzék nem érti a közfoglalkoztatás lényegét.
Nem értjük amikor szóvá tesszük, hogy ne szüntessünk meg munkahelyeket az intézményeinkben csak azért, hogy olcsóbban vehessünk fel az adott munkakörre közmunkást. Nem értjük, hiszen egyrészt a munkaerőpiac szereplőinek olyan mértékű kizsákmányolását jelenti, amit még a XIX. században is megirigyeltek volna, másrészt az ország gazdasági fejlődését is gátolja.
Nem értjük amikor egy programot, minden utólagos vizsgálat, elemzés nélkül egyszer csak a negyedére vágnak vissza április végén, május elsejei hatállyal.
Április hatodikán választott az ország, s a döntést el kell fogadnunk.
A harmadik kormány azonban ott folytatja, ahol a második abbahagyta: amit elvesz a szegényektől, azt a gazdagoknak odaadja. A Nemzeti Együttműködés Rendszere ugyanis a kiszolgáltatottságra és a félelemre épül.
A közélet aktív ellenzéki szereplőinek, önkormányzati és országgyűlési képviselőinek, politikusoknak ezért is közös felelőssége, hogy tegyen a kiszolgáltatottság, a szegénység ellen. Tegyen a leszakadók felszabadításáért. A baloldalnak le kell ásnia a bajok gyökeréig: pontosan meg kell vizsgálni, az egyes társadalmi csoportok hogyan tagozódnak be az elnyomás rendszerébe: a közmunkások, a „bérből és fizetésből élők”, a nyugdíjasok, vagy a külön-külön agyon-alázott egészségügyi dolgozók, rendvédelmiek, külföldre üldözött fiatalok.
Amíg május elseje nem a szolidáris munkások napja lesz, amíg nem a kiszolgáltatottság, a szegénység, a gyermekéhezés és a munkahelyteremtés lesz amire megoldást nyújtanak az ellenzéki politikusok, hanem egy LMP-MSZP bohózat sokadik részét vetítik helyette a ki tud alkalmatlanabb főpolgármestert jelölni címmel, addig nincs kiút a válságból.
1886. május 1-jén a chicagói munkás szakszervezetek sztrájkot szerveztek a nyolc órás munkaidő bevezetéséért. A negyedik napon, azaz május 4-én a tüntető munkások közé vegyült anarchisták egy bombát dobtak a rendőrök közé, akik viszonzásul azonnal tüzet nyitottak. Több tucat sebesült maradt a helyszínen, akik félve a letartóztatástól nem mentek kórházba. A történelembe Haymarketi zavargás néven bevonult esemény során összesen 11 ember (7 rendőr és 4 tüntető) vesztette életét.
Ma azonban már a 32-36 órás munkahét bevezetését fontolgatják számos európai országban.
A baloldalnak, ha labdába akar rúgni, közösségeket kell szerveznie, mozgalmat, ellenállást, szabad szakszervezeteket, filmklubokat, természetjáró klubokat, közösségi kerteket.
Szolidaritást a munkavállalókkal, szolidaritást a közfoglalkoztatotakkal!
Kezdem tehát a jó hírrel: még nem áll a rendelkezésre forrás a tervezett stadion megépítésére, így egyelőre nem épül meg a Duna-parton. Egyelőre tehát nem kell a vegyesboltba szaladnunk láncért.
A csalódáson túl mérhetetlen büszkeség is van a szívemben: a Párbeszéd Magyarországért közösségéhez az utolsók egyikeként csatlakozóként bizonyossá vált számomra, hogy jól döntöttem. 
– Megmentettük a kerületi Autómentes Napot, a Madarak és fák napi rendezvénysorozatot.
Az elmúlt négy év fontos, előremutató fejlesztéseinek, tervezéseinek többsége, értékeink megmentése hozzánk, zöldekhez kapcsolódik. Ellenzékiként erre büszkék is lehetnénk, de nem vagyunk.
Röviden: a NER-en belül nincs és nem is lesz zöld fordulat. Ennek a rendszernek meg kell szűnnie, ennek a kormánynak mennie kell ahhoz, hogy bármilyen változás elérhetővé váljon.
Ezért egy új és cselekvőképes politikai erőre van szükség. Ez az erő pedig a Párbeszéd Magyarországért. Az egyetlen párt, amely frakciójának felét várhatóan nők alkotják, akik az elmúlt rendszerek pártkatonái helyett fiatal és az elmúlt években bizonyító jelölteket állították. Az egyetlen esélyes zöld párt, amelynek tagjai nem érintettek atom- és naperőműtenderekben, akik nem vettek részt a trafikmutyiban, nem kötöttek helyi szinten vállalhatatlan megállapodásokat a regnáló hatalommal, akik számára elfogadhatatlan a kollaboráció.
Az egyéni képviselőjelöltek között két hiteles és alkalmas személy is található. Nem titok, mindkettőt aláírásommal is támogattam.
Ennek ellenére két gyermek édesapjaként vasárnap olyan jelöltre fogok szavazni, aki visszaszorítja a szegregációt az iskolákból, aki 
Orbán Viktor meglátogatta Rózsa Misit, a liberálisok kőszikla keménységű balbekkjét. 
Az elmúlt hetekben számos közéleti szereplő gyanús vagyonosodásáról szóltak az újsághírek. Furcsa milliárdok Orbán Viktor ismerősi és baráti körében, ellenzéki politikus bécsi bankszámlái, a Rogán-Zuschlag ügyek, titokzatos kormánypárti befektetések. Ezért is tartottam fontosnak a hónap elején benyújtott javaslatomat a kerületi képviselők vagyonnyilatkozatainak nyilvánosságáról. Pesterzsébet ugyanis nem Felcsút, mi nem kérünk a Mészáros Lőrincekből, az itt élők a korrupció helyett a közszféra nyílt és átlátható gazdálkodásában érdekeltek. 
A nyílt, áttetsző, és ellenőrizhető közhatalmi tevékenység, általában az állami szervek és a végrehajtó hatalom, nyilvánosság előtti működése a demokratizmus egyik alapköve, a jogállami államberendezkedés garanciája. Az állampolgárok azon joga, hogy első kézből ők maguk juthassanak hozzá a közérdekű adatokhoz, egyik lényeges alapjogunk. Ez által lehetővé válik a közvetlen elszámoltathatóság, az átláthatóság, amely a véleménynyilvánítási szabadság egyik alkotóeleme, a korrupció elleni küzdelem nélkülözhetetlen eszköze, valamint a közszféra hatékony működésének motorja.
