Lehet-e a Nemzeti Együttműködés Rendszerén belül is hitelesen képviselni a feltétel nélküli alapjövedelem szükségességét, illetve annak folyamatát elindítani Magyarországon és azon belül egy leszakadó fővárosi peremkerületben?
A Népszabadság „Lesz-e valaha Magyarországon garantált minimumjövedelem?” cikke foglalkozik az „Európai Minimumjövedelem Hálózat”címmel indított európai kampánnyal és annak magyarországi lehetőségeivel. A projekt célja: társadalmi és politikai támogatást teremteni a garantált alapjövedelem bevezetéséhez az Európai Unió tagállamaiban.
Az elmúlt években számos rendezvényen, beszélgetésen részt vettem ebben a témában. A Lehet Más a Politika több-kevesebb sikerrel megpróbálta képviselni az ügyet, vagy legalábbis napirenden tartani. Egy-két hete szintén szerveztek egy ilyen rendezvényt. A probléma számomra azonban az miként lehet ezt az ügyet hitelesen képviselni. Mit jelenthet a garantált jövedelem bevezetése az Európai Unióban és mit Magyarországon?
Lehet-e konstruktív ellenzékiként garantált alapjövedelem bevezetéséről tárgyalni és egyeztetni, miközben a legfrissebb kutatások szerint hazánkban egyre távolodunk ennek lehetőségétől.
Magyarul:
Lehet-e a Nemzeti Együttműködés Rendszerén belül is hitelesen képviselni a feltétel nélküli alapjövedelem szükségességét és annak folyamatát elindítani?
Az elmúlt három évben leépítették a szociális szférát, a védőhálón csak az nem potyog ki, akinek nincs is szüksége rá. Az oktatási rendszert pedig oly módon alakították ki, hogy annak reményét is elvegyék a szülőktől, hogy legalább gyermekeiknek esélyt nyújthatnak egy jobb életre.
Mindeközben Magyarország elveszíti írástudóit és szakembereit, minden pesszimista előrejelzést felülmúlva hagyják el a polgárok az országot. Újabb és újabb magyar „nagyvárosok” alakulnak ki Nyugat-Európában.
Az alapjövedelem a társadalombiztosítási rendszer és a méltóságteljes emberi létezés alapját kell, hogy képezze, kiegészítve mindezt olyan juttatásokkal, amelyek például betegség, munkanélküliség stb. esetén járnak. A teljes körű alapjövedelem mindenki számára garantálja, hogy hozzájusson a létszükségleteihez. A gazdasági túlélés így nem kiváltság többé, hanem jog. Ennek eredményeképpen az emberek nem lesznek kiszolgáltatva gátlástalan munkáltatóknak, sokkal inkább lehetőségük lesz arra, hogy csak megfelelő körülményeket és tisztességes fizetést nyújtó munkákat vállaljanak el. Az alapjövedelem rendszere jóléthez és a javak igazságosabb elosztásához vezet, hozzájárul a környezet és a természet védelméhez.
Lehet-e a Nemzeti Együttműködés Rendszerén belül is hitelesen képviselni a feltétel nélküli alapjövedelem szükségességét és annak folyamatát elindítani Pesterzsébeten?
Júniusban 5 m Ft-tal támogatta a képviselő-testület trafikos többsége a FIDESZ-közeli Helyi Témát, miközben egy időben leszavazta az iskolások védelmét szolgáló portaszolgálatok hasonló összegű támogatását. (Az MSZP-s polgármester kivételesen kiállt az ügy mellett és egy másik napirend keretében a hivatal javaslatára egy kisebb összeg így is átcsoportosításra került erre a célra is).
Júliusban háromszor ekkora összeggel stafírungozta ki a narancsos többség a majd közbeszerzésen egyedül indulni tudó szintén “független” TV társaságot.
S természetesen a főváros egyik leszakadó peremkerületeként mi sem maradhatunk új stadion nélkül: folyamatban van a Mediterrán-stadion projekt, mely igazi Copacabana hangulatot kíván varázsolni Pesterzsébetre.
Mindeközben a városvezetés megakadályozta, hogy civilek rendbe hozhassák Pesterzsébeten a vasútállomás aluljáróját. Nem támogatták és adminisztratív úton megakadályozták, hiszen az ingázó munkavállalók és a közösségi közlekedést használó peremkerületiek nem kiemelt résztvevői a rendszernek. Az illegális hulladék ellepi a kerületet, pedig a szelektív gyűjtőket ( sőt sajnos a többit is) naponta többször is ürítik az itt élők, mert egyre több pesterzsébetinek ez az egyetlen lehetősége jövedelemhez és élelemhez jutni. Ugyanis nincs már mód méltányossági támogatásokhoz folyamodni a kerületben, mert a városvezetés kiiktatta ezt a fogalmat a rendszerből.
Pesterzsébeten is sokan most szembesülhettek azzal, hogy azok, akik nem vettek részt legalább 30 napot közfoglalkoztatásban vagy kereső tevékenységben (pl. háztartási munka) vagy munkaerő-piaci programban vagy képzésben azoknak megvonják a segélyét.
A rendszer elengedte a mozgáskorlátozottak és a rászorultak kezét, megalázó procedúráknak teszi ki a legelesettebbeket. A pesterzsébeti fideszes képviselők szerint ugyanis a segélyezettek eléggé szélsőséges életformát is mutató tömegeivel együtt élni nem jó. Szerintük a segélyezettek egy része azonnal a „közért-kocsmákba” viszi a pénzt.
Lehet-e a Nemzeti Együttműködés Rendszerén belül is hitelesen képviselni a feltétel nélküli alapjövedelem szükségességét és annak folyamatát elindítani?
A Nemzeti Együttműködés Rendszere a kiszolgáltatottságra és a félelemre épít.
Szigetváron libás tüntetésekre küldik a közmunkásokat, Pesterzsébeten pedig a gátakon dolgozókat nem védik meg attól, hogy a kerületi FIDESZ- elnök biodíszletévé váljanak.
Mit tehet ez esetben egy zöld képviselő, milyen módon képviselheti választóit. Valós alternatíva-e a rendszer együttműködő ellenzékeként úgy sorozatgyártani az újabb és újabb előterjesztéseket és bevinni a testület elé a civil kezdeményezéseket mintha valóban egy normális országban élnénk. Vagy ezen felül is vannak kötelezettségei?
A kérdés tehát az:
Lehet-e a Nemzeti Együttműködés Rendszerén belül is hitelesen képviselni a feltétel nélküli alapjövedelem szükségességét és annak folyamatát elindítani?
Ezt a kérdést fogom tehát feltenni pénteken Velencén, a Nyári Egyetemen a „Fizetés a semmiért? Nem is olyan őrült ötlet! Európai kampány a feltétel nélküli alapjövedelemért” vitán.
Addig is egy autentikus válasz a kérdésre:
Ugye ahhoz, hogy másnak adjunk, előbb el kell venni attól, akinél most van. Ezt hívják adóztatásnak.
Egy 1000 eurós havi jövedelem az egész EU GDP-jének az egyharmada, Magyarországon az egésze.
Mekkora adóerőszakot vagy hajlandó vállalni?
(Nem ellenségesen kérdezem, őszintén.)
Nem az a kérdés én mekkora adót vagyok hajlandó vállalni. Kétgyerekes apukaként egy ennél progresszívabb adórendszer és igazságosabb újraelosztás sem vonna el tőlem a mostaninál jelentősebb összeget, vagy ha igen többet adna vissza egyéb módon.
A kérdés nyilván az, hogy a bármikor arrébb költöző multik és befektetők mire hajlandóak és miért.
Egy biztos a távolkeleti modellt amit most épít a kormány támogatják, szerintem viszont választható másik alternatíva is.
@Mach Péter: rámutattál az egyik lényegre: ezt egyedül egy ország pont úgy nem csinálhatja, mint a Tobin-adót.
És én inkább azt erőltetném, mint a termelő multik szívatását – mindenféle összeesküvés-elmélet nélkül is látható, hogy ha a világ adóssága több, int a világ gdp-je, azt nem lehet kifizetni. Tehát nem is kell. Azaz fizesse meg az a kapitalizmus árát, aki élvezi az előnyiet.
@peetmaster:
Igen, a már működő kísérletek valóban burokban születtek és abban is maradtak.
A Tobin-adó pedig nem mond ellent az alapjövedelem projekt elindításának, sőt.
@Mach Péter: én sem ellene mondtam, hanem érte 🙂
Az elsődleges forrásnak tartanám.
Azok akik az elesetteknek garantált alapjövedelmet szeretnének mit gondolhatnak ez alanyi jogon járna vagy esetleg az alanynak ezért tennie is kellene valami hasznosat a társadalom felé.
Mert emlékszünk, hogy rásszizmust kiáltottak amikor a vidéki önkormányzatok előírták, hogy a drága segílyezett legalább a háza környékét tartsa rendben.
Épp ez a lényeg, hogy semmilyen előfeltétel ne legyen, mert amellett, hogy költséges adminisztrációval jár, mindig kizár olyanokat is a megkapásából, akiknek egyébként adni akartunk.
Emellett megbélyegző is a mostani rendszer: segélyesnek lenni ciki, és emiatt néhányan nem is kérik, pedig járna. De ha mindenki egyformán kapja, akkor nem ciki.
Végül pedig az érdemtelen cigányokról: a terv az, hogyha nem kell lopniuk, sőt van erőforrásuk iskolába járni, akkor majd csak rendes ember lesz belőlük is.
@peetmaster: a cigányok mióta is élnek itt? A XV. századtól? Csekély hat évszázad nem volt elég ahhoz, hogy “rendes ember” váljon belőlük. Miért gondolod, hogy egy ilyen változás (ami a 90-es évek segélyezési gyakorlatához képest semmi újat nem jelentene) bármilyen pozitív hatással lenne rájuk. Szerintem csak egy hatása lenne: demográfialilag még tovább izmosodnának, mert az egyetlen visszatartó erő (vagyis, hogy a gyerekekről valahogy gondoskodni kell, akár lopással is) eltűne.
A minimumjövedelemről pedig: akárhogy is csűrjük, csavarjuk, ez nem más, mint az aktív népesség további kiszipolyozása, és egy olyan underclass tudatos felhízlalása, amely nem akar és nem tud dolgozni, ellenben tömegénél és erőszakra való hajlamánál fogva csapdába ejti a társadalmat és az államot. Az ötlet nem más, mint kommunizmus reloaded.
@Amok: ja, igen, ezt az életérzést (vagyis: adjatok – a 0 teljesítményért, alanyi jogon – vagy ha nem, hát jól fellázadunk és legyilkolunk mindenkit aki gazdag (vagyis, egy kicsival több vagyonnal rendelkezik mint mi, például azért, mert amíg mi hernyót nyomtunk addig ő tanult és dolgozott) fogalmazza meg a maga primitív módján a linkelt zenemű is.
@Amok: ami a háttérfeltételezéseinkben a különbség, az az, hogy szerinted aki nem tanul stb. az a saját hibájából nem teszi, illetve aki tanul, annak a saját érdeme, míg szerintem van némi realitása annak az elképzelésnek, hogy a meglevő, örökölt helyzeted, ami nem a te hibád, erősen befolyásol. Magyarul Bivalybasznád külsőn a tanyán, még ha szorgalmas is vagy, nem viszed semmire, míg Budapesten egy erős közepes gyerekből is ember lesz, h nem b*ssza el.
Vannak olyanok, akik kiemelkednek a szarból is, de nem véletlenül hívják őket _kivételesnek_.
Nem várhatsz el mindenkitől kivételes teljesítményt, sőt azt sem, hogy többet teljesítsen, mint amennyi másnak elég volt. Nem igazságos.
@peetmaster: Semmilyen előfeltétel, semmilyen feltétel, semmilyen felelősségvállalás soha semmiért.Így rohad szét lassan az életünk.
@peetmaster: “ami a háttérfeltételezéseinkben a különbség, az az, hogy szerinted aki nem tanul stb. az a saját hibájából nem teszi, illetve aki tanul, annak a saját érdeme” – maradjunk annyiban, hogy napi 12-16 órát komolyan tanulni bármit (pl. mateket, fizikát, történelmet, zenét..) akkor is komoly egyéni teljesítmény, ha az apuka pénzzel van kitömve, hisz egyéni választás kérdése az, hogy az ember mivel tölti az idejét, és mibe fektet energiát. Sőt, a tanulás szempontjából a túlzott gazdagság sokszor demotiváló, hisz minek törjük magunkat, ha minden az ölünkbe pottyan. Ugyanakkor az is igaz, hogy nem ugyanolyan esélyekkel kezd tanulni a tanyasi és a budapesti gyerek, és ez valóban probléma – de szerintem nem az “igazságosság” csorbulása miatt, hanem az elvesztődött tehetségek/teljesítmények miatt. Ezt a helyzetet kéne orvosolnia az iskolarendszernek.
“Nem várhatsz el mindenkitől kivételes teljesítményt, sőt azt sem, hogy többet teljesítsen, mint amennyi másnak elég volt. Nem igazságos.” – Az igazságosságról: az az igazságos, ha az ember teljesítményét elismerik, a kivételes teljesítményt kivételesen, a gyenge teljesítményt pedig gyengén (ebben az is benne van, pl. hogy a kiváló tanítót is jól megfizessék). Amiről te írsz – vagyis, hogy a 0 teljesítményt feltétel nélkül ismerjük el, az nem igazságosság, hanem egyenlőség (ezt a két fogalmat amúgy a baloldal csereszabatosként használja). Ez a fajta egyenlőség épp az igazságosság ellen hat. És az ellen, hogy felnőttként legyünk képesek és kénytelenek megélni az életünket, ami azt jelenti, hogy: a tetteinknek következményei vannak, amelyeket válalnunk kell, és amelyek elől nem húzódhatunk anyuka/a társadalom/a nehéz gyermekkor szoknyája mögé.
@narmer: a felelősségvállalás azt is jelenti, hogy ha elszúrod, szó szerint éhen halhatsz.
Az alapjövedelem egy állásfoglalás abban a kérdésben, hogy mi a nulla szint, ameddig vissza lehet esni. Ha a társadalmi nulla felette van a szó szerinti éhen halós nullának, akkor azzal kifejezzük, hogy úgy gondoljuk, hogy az ember sikere vagy kudarca nemcsak a saját erőfeszítésén múlik.