Aki ismer, tudja: leginkább a közösségi közlekedést használok, Dél-Pesten belül pedig, ha csak lehet, kerékpárral közlekedem.
Azonban nekem is fontos, hogy ne autók között nőjenek fel a gyerekeink, hanem legyen levegő, fa, árnyék – mégis nap mint nap szembesülök azzal, hogy sajnos sok pesterzsébetinek az autó a realitás, és este egyszerűen nincs hova letennie azt. Nyilván a tökéletes megoldás az lenne, ha a 15 perces város programja azonnal megvalósulhatna nálunk és a kerület szociális, egészségügyi és oktatási helyzete ugrásszerűen javulna, s egyre kevesebben kényszerülnének személygépkocsi használatára, de ez várhatóan nagyon hosszú folyamat.
Hogyan tudjuk úgy kezelni a parkolási válságot, hogy közben ne betonozzuk le a kerület jövőjét?
Az elmúlt években rengeteget foglalkoztam a körzetem közlekedésével: Topánka utca, Baross utca, Bíró Mihály utca, Kossuth Lajos utca környéke, Mediterrán, Gubacs – mind tele van nagyon is valós, mindennapi feszültségekkel.
Hétvégén és nyáron pedig a Duna-part (strand, Halas Guszti, vizes játszótér, VakVarjú) húzza be az autókat. Ezért kezdeményeztem, hogy ne csak a panaszkodás maradjon, hanem végre legyen egy rendes felmérésünk is arról, mi történik valójában az utcáinkban, s készüljön egy problématérkép.
Ugyanis a közösségi közlekedésben sokat léptünk előre. A pesterzsébeti metróbusz (223E) elindulása szerintem óriási siker: végre van gyors, közvetlen, kiszámítható kapcsolatunk a belvárossal. Erről külön cikket is írtam, mert fontosnak tartottam megmutatni, milyen hosszú munka eredménye ez, és mennyivel jobb most sokaknak a mindennapi ingázás:
„December 13-tól gyorsabban a belvárosba: a pesterzsébeti metróbusz” – itt olvasható:
https://mach.hu/2025/11/13/december-13-tol-gyorsabban-a-belvarosba-a-pesterzsebeti-metrobusz/
Ez tényleg előrelépés, de ennek is van ára: ha az agglomerációból autóval érkeznek be és nálunk rakják le a kocsit, mert innen jó a metróbusz, az bizony a mi lakóutcáinkat terheli. Nem baj, hogy jobb lett a kapcsolat a belvárossal, sőt. de a siker következményeit is kezelni kell a Topánka–Baross–Bíró Mihály–Kossuth környékén.
Ugyanez igaz a vasútra is. A „Vonattal a belvárosba!” mozgalom egyik célja pontosan az volt, hogy Pesterzsébetnek újra legyen értelmes vasúti kapcsolata a Keleti felé. Erről is írtam korábban: „Győztünk! Vonattal a belvárosba!” – itt található:
https://mach.hu/2019/03/24/gyoztunk_vonattal_a_belvarosba/
És nemrég megszületett az a MÁV-tájékoztatás is, amely szerint óránként 2, csúcsidőben akár 3 vonat járhat a Keletibe, nagyjából 15 perc alatt Pesterzsébetről – erről itt számoltam be: „Pesterzsébet győzelme a síneken – hivatalos MÁV-tájékoztató bizonyítja: óránként 2 vonat (csúcsidőben akár 3) a Keletibe!”
https://mach.hu/2026/01/31/pesterzsebet-gyozelme-a-sineken-hivatalos-mav-tajekoztato-bizonyitja-orankent-2-vonat-csucsidoben-akar-3-a-keletibe/
S bár a kínai vasútról egyre rosszabb hírek érkeznek, s most már csak reménykedni lehet abban, hogy az őszi iskolakezdésre újraindul, de bármikor történik meg , a vasút visszatérése hatalmas lehetőség: ha jól csináljuk, kevesebb autót, gyorsabb belvárosi eljutást és valódi, zöldebb alternatívát jelent. De közben fel kell tenni a nagyon földhözragadt kérdést is: mit fog ez jelenteni a Zodony utca, a Helsinki út, a környező házak parkolására? Lesz-e spontán P+R a lakóházak alatt? Még több bejáró autó jelenik meg, vagy épp kevesebb pesterzsébeti kényszerül autóba ülni?
Én ezért kezdeményeztem a mostani parkolási kérdőívet. Nem azért, mert valahol egy fiókban már készen van a fizetőparkolásról szóló rendelet – bár az, hogy a Hunvald-lista pesterzsébeti képviselője is elkezdett aktivizálódni az ügyben valóban színesíti a történetet – , amit „csak le kell nyomni a torkunkon”, hanem pont fordítva: előbb szeretném látni, mit élnek meg azok, akik ott laknak a Tátra tér, a Gubacsi lakótelep, a Duna-part és a városközpont környékén. Hol a legnagyobb a nyomás? Kik parkolnak ott? Melyik napszakban a legdurvább a helyzet? Mennyire jellemző, hogy agglomerációból érkezők vagy metróbuszra, vonatra átszállók foglalják el a helyeket? Mit tartanának elfogadható megoldásnak – és mit semmiképpen?
A kérdőív nem csak arról szól, hogy „igen vagy nem a fizetőparkolásra”. Arra is rákérdez, hogy van-e autó a háztartásban, mennyit használják, hol parkolnak, mit várnak egy esetleges lakossági kedvezménytől, és milyen feltételek mellett tudnák elfogadni a szigorúbb szabályozást. Fontos szempont az is, hogy a helyben élők – a bejelentett lakcímmel rendelkezők – elsőként kapjanak védelmet a saját utcájukban, ha bármilyen változás jön.
A kérdőívet itt találjátok:
„Lakossági kérdőív a kerületi parkolással kapcsolatban”
https://pesterzsebet.hu/lakossagi-kerdoiv-a-keruleti-parkolassal-kapcsolatban/
Arra kérlek, ha érintett vagy, töltsd ki! Ha a szüleid, szomszédaid, háztársaid érintettek, küldd tovább nekik is. Minél több válasz érkezik, annál pontosabban látjuk majd, hogy más gondja van a Tátra tér környékén élőknek, más a Gubacsi lakótelepen, más a Duna-parton, és megint más a városközpontban. Nem egy nagy, homogén „parkolási probléma” van, hanem több különböző helyzet, amelyekre eltérő megoldások kellenek.
Közben azt sem hallgathatom el, hogy a parkolási válság nem csak parkolási kérdés. Ha azt akarjuk, hogy kevesebb autó álljon a lakótelepi házak alatt, nem kezdhetjük azzal, hogy újabb zöldfelületeket betonoztatunk le parkolónak. Ezeket a fákat, füves részeket, kis levegőfoltokat nem ajándékba kaptuk: évtizedek alatt nőttek, és ha most leaszfaltozzuk őket, azt hosszú időre bukjuk el. Sokszor leírtam már más ügyekben is (legutóbb például a Mediterrán lakópark kapcsán), hogy a zöldfelület nem „luxus”, hanem az élhető város alapfeltétele.
Én abban hiszek, hogy okosabb közlekedésszervezéssel, jobb közösségi közlekedéssel, használhatóbb kerékpáros infrastruktúrával kell csökkenteni az autók számát – nem azzal, hogy újabb és újabb autóknak csinálunk helyet. A metróbusz és a vasút épp azt a lehetőséget hozzák el, hogy aki tud, tényleg hagyja otthon az autóját. De ehhez az is kell, hogy az utcáinkon ne csak átrohanjon a forgalom, hanem figyeljünk a gyalogosokra, bringásokra, gyerekekre, idősekre is.
Képviselőként az a célom, hogy valós problémákat vigyek a testület elé, de ugyanennyire fontosnak tartom azt is, hogy ne a lakók feje fölött hozzunk döntéseket. Ezért számít most különösen, ki mit ír le a kérdőívben. Ha az jön vissza, hogy mindenki ugyanazt a problémát látja, akkor arra kell keresnünk közös megoldást. Ha kiderül, hogy a Tátra tér gondja más, mint a Duna-parté vagy a Gubacsi lakótelepé, akkor nem egyetlen, mindenkire ráhúzott sablonnal kell próbálkoznunk.
Szóval most nem csak arról van szó, hogy kitöltünk egy kérdőívet a parkolásról. Arról van szó, hogyan akarunk élni Pesterzsébeten tíz év múlva: autókkal teli udvarok, gigaparkolók között, vagy olyan utcákban, ahol még marad hely fának, gyereknek, biciklinek is. Én továbbra is busszal, metróval, vonattal és biciklivel fogok járni, de közben nagyon nem mindegy, hogy azoknak, akiknek autó kell a munkához, gyerekhez, idős szülőhöz, lesz-e tisztességes, igazságos rendszerünk.
Ezért mondom most is: semmit rólunk, nélkülünk – a parkolásról se.
Az elmúlt hónap botrányaként ismertté vált 
