Beküldve:

Megszorítások Pesterzsébeten, avagy a szociális intézményrendszer tudatos szétverése

Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek.

A képviselők és a pesterzsébeti polgárok elől hét lakattal őrzött újabb megszorító csomagot sajnos határidőben nem kaptam meg, – azon bizottságok tagjai is, melyek már tárgyalták csak helyben olvasható (kiosztós) anyagként jutottak hozzá – de sikerült megszereznem és most közreadom.
 
Előző bejegyzésemben, amelyben az oktatási ágazatban tervezett létszámleépítéssel kapcsolatban azt ígértem, hogy később jön majd a feketeleves ugyan a tervezett iskola-összevonásra utaltam, de sajnos hamarabb hozták ki a záró fogást.
 
A pesterzsébeti novemberi megszorító-csomag szociális fejezete valóban súlyos változásokat hozhat:
 
–          megszűnik a Támogató Szolgálat a kerületben,
–          bezár a Nagy Győry István utcai Szociális Szolgáltató Központ
–         a javaslat veszélyezteti a házi jelzőrendszeres szolgáltatás zavartalan működését,
–          bezárja az önkormányzat a kerületi adomány-raktárat,
–          bezár a Pince Ifjúsági Iroda,
–          s végül, de nem utolsósorban újabb elbocsátásokat.
 
 
A határozati javaslattal kapcsolatos szakmai véleményünket is hamarosan közzétesszük, addig is maga az előterjesztés:
 

“Megszorítások Pesterzsébeten, avagy a szociális intézményrendszer tudatos szétverése” bővebben

Beküldve:

A XXI. század fővárosi népjóléti programja

 valós megoldásokat nyújtani képtelen hatalom megnyilvánulása, mások szerint lendületes és a XXI. század kihívásainak megfelelő ötlet.

Az ügy pikantériája hogy ma tárgyalja a képviselő-testület Pesterzsébet esélyegyenlőségi programját.

Az alábbiakban olvasható az LMP országgyűlési és fővárosi frakciójának közös állásfoglalása és az ominózus képviselői indítvány.

“A XXI. század fővárosi népjóléti programja” bővebben

Beküldve:

Vihar egy pohár vízben

 

A Pesterzsébet Jégcsarnok Kft. ügyvezetői munkakörére kiírt pályázat borítékbontásán vettem részt a Polgármesteri Hivatal Vagyongazdálkodási Osztályán, egy ilyen ad hoc bizottságon történteket szokásjog alapján nem illik nyilvánosságra hozni. A bizottság szakmai munkájáról, az alkalmas jelölt személyéről, és az ott elhangzott vitáról most sem fogok beszámolni, bár ígérem, mutyi, a kiírással ellentétes döntések esetén jó szívvel rúgom fel a szokásjogokat.
  

A bizottsági ülés ma reggel nyolckor kezdődött, amikor belépek a szobába már megkezdte a bizottság a munkáját. A kerület országgyűlési képviselője előtt gőzölgő kávéja, bele ugyan nem kóstol, de neki ez jár. A többségi frakció képviselői ásványvizet iszogatnak, nekik már csak ennyi jár, a hivatal kasztrendszere ugyanis mindent pontosan szabályoz. S akkor derült égből a villámcsapás: ellenzéki képviselőtársam kér egy pohár vizet, mert a szénsav bántja a gyomrát. A kérés elhangzik, jajj visszavonni nem lehet, égzengés és földindulás, a megdöbbentő kérésre egyből a frissen kinevezett osztályvezető asszony pattan oda. 
 
Hisz az ő szavainak súlya van, gyorsan válaszol is: NINCS!
 
Nem azt mondja ő:
  • Sajnálom, de nem tudok hozni.
Sem azt:
  • Oh be kár elfogyott.
De még azt sem:
  • Szívesen adok egy poharat és a konyhában talál egy csapot képviselőasszony.
Nem, röviden és velősen csupán ennyit válaszol: NINCS!
 
A válasz után pedig aratná az elismerő pillantásokat, de jaj, a frakcióvezető úr mással van elfoglalva (talán ezt még az ő gyomra sem bírja), így kissé lehervad a mosoly, de a gőg ott marad.
A válasz nem a pohár vízről szól, hanem a hierarchiáról, és az ellenzéki képviselő elhelyezéséről a kasztrendszerben. Elhelyezi persze a friss kinevezés értékét (ha már a szakértelem ezt nem biztosítja) is, és az osztályvezető asszony ezt pontosan érzékeli, gyorsan és határozottan irányt mutat tehát. Az ellenzéki képviselő pedig majd iszik a mellékhelyiségben a csapnál ha szomjas (mármint ha lemegy a földszintre a nyilvánoshoz, mert az emeleten kulccsal nyitható és ugye ez felvet újabb megválaszolandó kérdéseket: vajon a toalett kulcsát megkaphatja-e).
 
Állítólag szolganépnek nincs hazája, bár karrierje és állása jelen helyzet szerint még lehet.
 
Lehet Más Pesterzsébet!
Akik az LMP önkormányzati képviselőjelöltjeire vagy személyesen Rám szavaztak, hiszem azért tették, hogy Pesterzsébet Önkormányzatában egyszer elhangozhasson ez is:
–  Szívesen adok egy poharat és a konyhában talál egy csapot képviselő asszony.
 

“Vihar egy pohár vízben” bővebben

Beküldve:

Van-e élet Pesterzsébeten a rántott húson túl? 2. rész

Részsikerként értékelhetik a kerületben élők, hogy ha a karácsonyi nagybevásárlásról nem is szívesen mondanak le Pesterzsébet Polgármesteri Hivatalában, januárban itt is megkezdődik a munka. A területért felelős hivatali osztály munkatársai számoltak, osztottak, szoroztak és ugyan a jogszabályban előrtakhoz képest talán kicsit késve  némi rábeszélés hatására, de nem hagyták elveszni a kerületet illető idegenforgalmi adó megmaradt részét és kidolgozták a szükséges előterjesztést. Az ügy előzményeit már előző bejegyzésemben taglaltam és felvetettem, hogy a hivatal és a polgármester  hibás és jogszerűtlen döntésén felül azért érdemes az esettel hosszabban foglalkozni, mert valós és érezhető kár érte a kerületet. A mellékelt határozati javaslat szerint  Pesterzsébetet a tavaly – a kormánypárti országgyűlési képviselőink (dr Vas Imre és Földesi Gyula) hathatós közreműködésével – elfogadott adójogszabálymódosítás miatt 34.238.000 Ft kár érte.

Ez a forráselvonás látszólag ugyan egy milliárdos költségvetés készítésekor csekély összegnek tűnik, de  a kerület költségvetési koncepciója szerint ekkora összeg jut a teljes Informatikai Fejlesztési Programra 2011-ben. Sőt, hogy hazabeszéljek ez az összeg a koncepcióban szereplő Környezetvédelmi Alap tételnek több mint a duplája.

Íme a határozati javaslat előterjesztése:  

“Van-e élet Pesterzsébeten a rántott húson túl? 2. rész” bővebben

Beküldve:

Van-e élet Pesterzsébeten a rántott húson túl?

 

Van-e élet Pesterzsébeten a rántott húson túl?

 

A kérdés sajnos nem pontos. Az alábbiakban közölt levelezés alapján viszont megállapítható Pesterzsébet Polgármesteri Hivatalában december 21-én ebéd után valóban megállt az élet, talán a józanész is elfogyott.

Egy érdekes levélváltás ihlette ezt az írásomat. Az alább ismertetett eset remélhetőleg kárt nem okoz a kerületnek azonban rengeteg tanulsággal szolgál. A történet röviden: az Országgyűlés 2010 novemberében egy saláta törvénybe elrejtve módosította a helyi adókról szóló törvényt. A módosítás szerint az eddig a főváros által beszedett idegenforgalmi adót ezentúl a kerületek szedhetik be ha erről rendelet alkotnak, ha mégis szeretnék hogy a főváros szedje be ezentúl is akkor kerület képviselőtestületének erről döntenie kell. Pesterzsébeten azonban a polgármester egy személyben azt a döntést hozta, hogy testületi felhatalmazás nélkül az adó beszedését és elosztását rábízza a fővárosra.

A városrészt irányító Szabados Ákos polgármester úr jogszerűtlen, autoriter döntése helyett a lent hivatkozott jogszabályban meghatározott (és a kerületi szmsz-ben szintén szabályozott) testületi határozat az eddigi ismert adatok alapján nagy valószínűséggel szintén elhalasztotta volna a kerületben az idegenforgalmi adó bevezetését. Bár ez ügyben semmilyen háttérszámítás nem készült, az hogy a döntés esetleg milyen hatással lehet a költségvetésre fel sem merült, hiszen a lent közzétett levelezés szerint csak egy hét volt Karácsonyig, és az ajándékvásárlás fontosabb volt a kerület ügyeinél. A karácsonyi kocsonya és nagybevásárlás egyrészt fontosabb tehát a kerület pénzügyi stabilitásánál, másrészt fontosabb a jogszabályok következetes betartásánál is. Évek óta folyik a huzavona a kerületek és a főváros között a forrásmegosztás miatt, a gazdagabb kerületek szeretnének a helyileg odatartozó befizetésekből minél nagyobb részt megtartani, a szegényebbek a túlélésért küzdenek, a főváros pedig forrást szeretne a koncepciója megvalósításához. Az eddig alkalmazott 47/53%-os főváros kerületek leosztás, és a kerületek közötti újraelosztás során érdekek ütköztek. A hosszú és komoly konfliktusokkal és vitákkal fűszerezett egyeztetések helyett a fülke forradalom győztesei itt is az egyszerűbb megoldást választották, egy elbújtatott módosító indítvány egy salátatörvényben és a gazdag belvárosi kerületek a győztes mindent visz politikája alapján magukhoz vették a teljes összeget A külső peremkerületek pedig csendben iskolákat és óvodákat zárnak be, logopédusokat és szociális munkásokat bocsátanak el, csökkentik a hivatalokban dolgozók létszámát, lerombolják az évek alatt felépített intézményrendszerüket.

Az idei költségvetés koncepciójában szereplő 48 millió Ft Pesterzsébet döntésétől függetlenül várhatóan sajnos jóval kevesebb lesz, a képviselőtestület tájékozottságáról ad tanúbizonyságot (az enyémről is), hogy a dec. 09-i koncepcióról szóló szavazásnál fel sem merült, hogy a 48 milliós terv már nem reális. Ami viszont még kiábrándítóbb, hogy sem az apparátus, sem a kerület országgyűlési képviselői nem tájékoztatták a testületet erről a fontos tényről, pedig utóbbiak néhány héttel előtte szavaztak róla. A kerület kormánypárti képviselőinek támogatásával tehát nagyjából ugyanannyi pénzt elvontak a kerülettől, mint amennyit december 7-én a Parlamentben lobbijuknak köszönhetően megszereztek a a költségvetési módosítások szavazása során. Földesi Gyula és dr. Vas Imre képviselők joggal voltak büszkék a kerület útfelújításra fordítható plusz 48 millió forintjára december 9-én a testületi ülésen, a kerület vezetőjeként Szabados Ákos polgármester meg is köszönte. A dolog pikantériája hogy akkor már túl voltak azon a parlamenti szavazáson ahol nagyjából ugyanennyivel megkárosították a kerületet, vagyis a babérok learatása után illene bocsánatot is kérni a kerület lakóitól e másik döntésük miatt.

Hiszem, hogy lehet másképp is intézni közügyeinket, és hiszem, hogy a szolidaritás és összefogás hosszú távon kifizetődőbb, mint rövidtávon koncentrikusan kívülről befelé haladva kifosztani és tönkretenni a fővárost.

Az alábbiakban pedig olvasható a fenti írást megihlető, talán joggal felbosszantó levelezés: 

 

“Van-e élet Pesterzsébeten a rántott húson túl?” bővebben