Dönthetnek-e a pesterzsébetiek saját környezetükről vagy a polgármester felülírhatja a képviselők és a lakók döntését? Ez lesz a csütörtöki testületi ülés egyik legfontosabb kérdése.
Javaslatomra egy többlépcsős közösségi tervezés projektet indított el Pesterzsébet Önkormányzata, ennek eredményeként a 2015-ben lebontott pavilonsor helyén a Baross és a Topánka utca sarkán új közösségi közlekedési csomópontot tervezett BKK és kerületi infó felülettel, jegyautomatával, pékséggel és egyéb szolgáltató egységekkel.
Többéves időhúzás után csütörtökön, a polgármester úr javaslatára a képviselő-testület arról dönt visszavonja-e a határozatát és inkább úgy épüljön át a csomópont, ahogy azt a polgármester szeretné: parkolóbővítés, kisebb buszmegálló, esetleg nemzeti dohánybolt.
Meggyőződésem, hogy egy, a közösségi közlekedés csomópontjában elhelyezkedő közösségi tér átalakítását meg kell tervezni, lehetőleg a lakosságot és az ott árusítókat bevonva.
Itt élőként és a közösségi közlekedés használójaként abban vagyok érdekelt, hogy a lehető leggyorsabban felépüljenek az új pavilonok, újra vásárolhassunk péksüteményt, gyrost vagy amire az itt élőknek szüksége van.
Ha Ön szerint sem lehet a lakosság bevonása nélkül visszavonni a közösségi tervezés eredményeit és fontosnak érzi, hogy bevonják a folyamatba, akkor kérjük írja alá petíciónkat (vagy kattintson ide vagy a lenti felületen)!
Semmit rólunk nélkülünk!
Zugló után Pesterzsébeten is betámadták a közösségi tervezés folyamatát. A különbség annyi, hogy nálunk a folyamat eredményét képező közösségi közlekedési csomópont megépítését az elejétől kezdve azt ellenző és hátráltató polgármester próbálja meghiúsítani.
Javaslatomra a Városfejlesztési és Környezetvédelmi Bizottság 2015. március 10-én határozott arról, hogy az új Topánka utcai pavilonsor önkormányzati forrásból megvalósuló, bérelhető üzletekből álljon és a tervezés a lakosság bevonásával induljon meg. A közös tervezői munka során mind a közösségi tér funkciójának meghatározásában, mind elhelyezkedésében, illetve az azt körülvevő zöld felületek és a gyalogutak megtervezésében is vártuk az itt élők javaslatait, véleményét.
Az első ütemben 574-en, a másodikban 602-en vettek részt. A folyamat eredményeként a képen látható pavilonsor építéséről döntött a képviselő-testület.
Utoljára egy éve jelentkeztem a fejleményekkel: csúszott a Baross-Topánka közösségi közlekedési csomópontba tervezett pavilonsor átadása, cserébe viszont nyáron ideiglenesen, árnyékolóval ellátott és esővédett részt alakított ki a megállóban a beruházó.
Akkor komoly vitáim voltak az ügyben számos szereplővel, azóta sem értek egyet Nemes László alpolgármester véleményével az ügyben, s mélységesen elítélem azt. A körzet képviselőjeként meggyőződésem, hogy az itt élők többet érdemelnek pártpropagandaként osztogatott vizes palackoknál és kerítésre szerelt tákolmányoknál. Valódi cselekvésre van inkább szükség a pártok önfényező kampánya helyett. Ezért is könyvelhettük el komoly sikerként, hogy sikerült meggyőzni az időt húzni akarókat, illetve az ideiglenes váró helyett kerítésre tákolmányt építeni szándékozókat, hogy az utasok nyugodt körülmények között várhassák a buszokat anélkül, hogy hőgutát kapjanak vagy jégeső szakadjon a nyakukba.
Akkor meginvitáltam a Környezetvédelmi és Városfejlesztési Bizottság ülésére Budapest első közösségi tervezéssel kialakított közlekedési csomópontjának beruházóját és leendő üzemeltetőjét miként is áll az ügy. Nem kis aggodalommal töltött el ugyanis, hogy a határidő június 30-án lejár, de még egy kapavágást nem tettek.
Sajnos jogosan aggódtunk: a márciusi bizottsági ülésen bemutatták a kiviteli terveket, amihez néhány módosítást akkor kértünk is, amiket be is fogadtak a tervezők, de az engedélyeztetési folyamat 2 hónapra mégis leállt és csak júniusban kerültek leadásra a végleges tervek. Akkor azt az ígéretet kaptuk szeptember elején kezdődhet meg az építkezés és október végén nyithatnak meg a pavilonsor üzletei.
Így épülhetett meg a kerület egyik legnagyobb és legcsúnyább fedett buszvárója. Most pedig Szabados Ákos polgármester azt javasolja a képviselő-testületnek, hogy vonja vissza a közösségi tervezés eredményeire épülő határozatát és építsék meg úgy a Baross-Topánka kereszteződést, ahogy ő szeretné. Nem számít mit szeretnének a lakók, cserébe nem hátráltatja tovább a terület rendezését új buszmegállót és parkolóbővítést ígér, egyetlen plusz lehetőségként esetleg egy nemzeti dohánybolt épülhetne a területen.
A előterjesztés szerint a döntés indoka az, hogy a koncessziós szerződés megkötésekor a létesítmény bekerülési költségét 25.000.000,- Ft+áfa összegre becsülték. A tervezés során jelentős nehézségekbe ütköztek, ezért az eljárás elhúzódott. Időközben, az építőiparban bekövetkezett változások – építőanyagok és a munkaerő árának jelentős megemelkedése – hatására a kivitelezés tervező általi becsült költsége jelentős mértékben megemelkedett, jelenleg 71.889.675,- Ft+áfa összegre tehető.
Ennek azonban hivatalosan igazolható nyoma sincs az adott előterjesztésben, ugyanis a beruházást felvállaló Integrit XX. Kft. el sem indította a közbeszerzési eljárást. Évekig húzta az időt, majd mondvacsinált indokokat felsorolva bejelentette nem teljesítette a megállapodásban foglaltakat, mivel nem is áll rendelkezésre fedezet a beruházására, meg sem indította az eljárást.
Forrás pedig lenne rá, hiszen találtunk soktízmillió közpénzt olyan eleve kudarcra ítélt beruházások tervezési folyamataira, mint a kerékpáros-gyalogos híd, a foci- és vízilabdastadion, csak a Baross-Topánka közösségi közlekedési csomópont mostohagyermek.
Ha a helyi közösségek nem ismerik részleteiben a fejlesztések indítékait és céljait, akkor kevésbé érzik magukénak és nem válik természetessé, hogy a létrejövő köz és magánvagyont óvniuk és gondozniuk szükséges. A hagyományos paradigma szerint a tervezés jól képzett, diplomás szakemberek feladata. Ez azonban nem minden esetben igaz, a szakértői és közösségi tervezés összehasonlításában nem elsősorban a létrejövő tervdokumentáció profizmusa a perdöntő, hanem a fejlesztés valamennyi szereplőjének, egyetértése, elköteleződése az adott kezdeményezés iránt.
Meggyőződésem, hogy egy, a közösségi közlekedés csomópontjában elhelyezkedő közösségi tér átalakítását meg kell tervezni, lehetőleg a lakosságot és az ott árusítókat bevonva.
Itt élőként és a közösségi közlekedés használójaként abban vagyok érdekelt, hogy a lehető leggyorsabban felépüljenek az új pavilonok, újra vásárolhassunk péksüteményt, gyrost vagy amire az itt élőknek szüksége van.
Ehhez kérem a támogatásukat!
