Tegnapi rádióinterjújában Orbán Viktor arra kért mindenkit, most tiltakozzunk az elkerülő utak fizetőssé tétele ellen, most szóljunk. Akkor most szóltam: az útdíjakban január elsejével bevezetett változtatások hazugságokkal, anomáliákkal és rendszerhibákkal terheltek.
Ma délelőtt Petrovai László, XVIII. kerületi képviselőtársammal tartottunk sajtótájékoztatót a Dél-Pestet is sújtó agglomerációs adóról, arról, hogy miért hazug és káros az új rendszer. A miniszterelnök ígérete szerint a kabinet áttekinti a próbaüzem tapasztalatait, levonja az „értelmes” következtetéseket, nos, akkor most megírjuk miért vonják vissza az agglomerációs adót.
Egyrészt hazugság, hogy költségvetési többletbevétel érhető el úgy, hogy közben „mindenki jobban jár”. Ez egyszerű matematika! Az elkerülő utak és városi bevezető szakaszok fizetőssé tétele nem más, mint agglomerációs adó.
Másrészt az elkerülő utak célja, hogy tehermentesítsék nagyvárosainkat a környezetszennyező, és gyermekeink egészségét veszélyeztető átmenő forgalomtól, illetve hogy településeink úgy szerezhessenek, tarthassanak meg vállalkozásokat, hogy az azok által generált forgalmat ne kelljen elszenvedniük. Ezért voltak díjmentesek Európában mindenhol, eddig, ezentúl Magyarországon fizetnünk kell érte.
Orbán Viktor tehát téved. Amit hall, az nem a „próbaüzem gépházzaja”, az a tiltakozók hangja.
Ráadásul nem csak az újabb sarc miatt háborognak, hanem gyermekeik, családjuk egészségét és – a peremkerületekből, illetve az agglomerációból a döntésnek köszönhetően menekülő vállalkozások miatt – munkahelyeiket féltik. Az új útdíj nem más ugyanis, mint egy a városok környezetterhelését növelő, új agglomerációs adó.
Ezért is elfogadhatatlan, hogy amíg a kormány újabb sarcokat vet ki az autósokra, addig az állami vezetők díjmentesen használhatják, gyakran személyes célokra szolgálati járműveiket. Pedig a kormány eltúlzott szolgálatiautó-osztogatási gyakorlatának megszüntetésével kényelmesen meg lehetne takarítani azt a pénzt, amit az egyszerű autósok újabb megsarcolásától vár az állam.
Míg a gazdagabb európai országokban alig néhány tucatnyi személyautó áll a teljes államigazgatás rendelkezésére, a magyar kormány több száz állami vezető számára biztosít személyes használatú gépkocsit, indokolatlanul. Ez az értelmetlen és pazarló urizálás évente sokmilliárd forintba kerül az adófizetőknek.
Vizsgálják felül a megmagyarázhatatlanul bőkezű állami autóhasználati gyakorlatot, az indokolatlanul megítélt szolgálati autókat vegyék vissza a kedvezményezettektől, a magáncélú használatot pedig térítsék meg!
Egy szegény és egyre szegényedő ország államigazgatása ugyanis nem élvezhet ilyen luxusjuttatásokat. Az ország vezetői nyugodtan járhatnak közösségi közlekedéssel: a kormánynak így az urizálás helyett több ideje jutna az emberek mindennapi gondjainak megismerésére. Üljenek vonatra vagy szálljanak buszra ugyanúgy, ahogy a többi magyar ember teszi. Maximum ezentúl nem Gucci táskákkal járnának szegénységellenes demonstrációkra.
Az aznapi tudósítások a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság szóvivőjének az MTI-nek adott nyilatkozatáról szóltak: öt embernél enyhe szén-monoxid-mérgezést állapítottak meg. Kisdi Máté szerint mire a tűzoltók kiérkeztek, az épületet a fenntartók csaknem teljesen kiürítették. Az épület előtt 30 ember várakozott, további 5 embert a tűzoltók kísértek ki. A fővárosi tűzoltók magas szén-monoxid-koncentrációt mértek az épületben, amelyet átszellőztettek.
Ennek ellenére a zárttá nyilvánításról döntő szavazás előtt kértem, hogy az ülésre érkező edzők, szülők, képviselők feltehessék kérdéseiket és kaphassanak rá választ a nyílt ülésen ha már eljöttek. Mivel a bizottságnak tagja nem vagyok, az ezzel kapcsolatos döntésben nem vehettem részt, de Somodi Klára, a bizottság elnöke akceptálta a kérést. Köszönet érte, és amúgy pedig riszpekt: az első ülését TV-kamera, aggódó, és néha dühös szülők és edzők tömegében vezette le. Soha könnyebb kezdést 😉
„A tehetősebb városok – melyek a továbbiakban egyáltalán nem kapnak állami támogatást a szociális feladatok ellátásához – kénytelenek lesznek a migrációs hatás ellensúlyozása érdekében csökkenteni szociális kiadásaikat, hogy ne legyenek a belső vándorlás célpontjai, így a városokból is elindulhat az elvándorlás. A felkerekedő tömegek, miután sehol sem nyernek befogadást – főleg nem az életképesebb vidéki kistelepüléseken –, nagy valószínűséggel a városok körül fognak megtelepedni. Éppen ezért a törvény módosítása tovább gyarapíthatja a szegények számát, növelheti a szegénység mélységét, felerősítheti a belső migrációt, a devianciák és a bűncselekmények számosságát, miközben a fiatal nemzedéktől elzárhatja a felzárkózás lehetőségét. A megoldás csak is a lakóhelyen történő megmaradásban, és az önrendelkezésre, önellátásra való készség fokozatos kialakításában lelhető meg”
Ez bizony megegyezik azzal az úttal, amely néhány évvel ezelőtt éhséglázadásokhoz vezetett Kelet-Szlovákiában. A Fidesz–KDNP nagy ívben tesz a szegényekre, mert számukra a klientúrájuk közpénzekkel való kitömése és a dőzsölés a legfontosabb. A szegénység növekedésének megállítása érdekében most nemhogy szűkíteni, éppen ellenkezőleg: bővíteni, erősíteni kell a szociális védőhálót, beleértve a szociális szolgáltatásokat. A problémák súlyozása a luxusvilla-jobboldal teremtette szociális válság országában ugyanis nem egyszerűen fiskális, hanem erkölcsi kérdés. Egészen más megoldásokat kell keresni a szociális biztonság megteremtése érdekében. Tanulva a múlt hibáiból, keresni kell azokat az új megoldásokat, amelyek visszaadják a szegények emberi méltóságát, biztosítják, hogy senki ne éhezzen hazánkban, és mindenkinek legyen hol laknia. Az elszegényedés visszafordításáért újra kell gondolni a segélyezés rendszerét, a kiszámítható és tartós, működőképes ellátó és támogatási rendszerre van szükség, ez jelent ugyanis segítséget az állástalan szegényeknek a munkakeresésben.
Azóta trollok lepték el a Facebook oldalamat, a telefonom is gyakrabban csörög, a Népszabadság is foglalkozott az üggyel. Az alapítvány képviselői szerint ugyanis a civil alapítványként összegyűjtött adományokat szándékosan kívánták pártokkal szétosztatni, unortodox ötlet az tuti. S hát hogy, hogy nem, de úgy alakult, hogy csak a Demokratikus Koalíció bizonyult olyannyira érzékenynek, hogy hajlandó volt a mások által, más célból összegyűjtött támogatásokat pártadományként szétosztani. Pedig a Népszabadság információi szerint az alapítvány megkereste a FIDESZ-t és az LMP-t is, de ők nem támogatták az ügyet.
Be kell vallanom férfiasan, az sem tetszik, ahogy január másodikán a civilek demonstrációján a show-t próbálják ellopni a DK szimpatizánsai pártzászlóikkal és transzparenseikkel. Nem tetszik, hogy pont ugyanazon eszközökkel élnek, mint a bukásra ítélt Orbán-rendszer. Nem tetszik, hogy képtelenek megérteni mit jelent európainak lenni, mi az alulról szerveződő mozgalmak, civil egyesületek, alapítványok feladata és mi a szerepe a parlamentáris demokrácia alappillérét jelentő pártoknak.
Amit viszont ma tettek, azt ennél súlyosabb dolognak tartom. Itt a tél és egy egy olyan országban élünk, melyben már-már a háborús évekre emlékeztető módon terjed a szegénység. Látni kell, hogy több százezer ember számára már a napi egy meleg ételhez való hozzájutás megoldhatatlan problémát jelent. Természetesen nem gondolom, hogy egy ételosztás, meg fogja oldani a teljesen elhibázott gazdaságpolitika okozta krízist, de az ezzel foglalkozó egyesületek, alapítványok, civil kezdeményezések elhiteltelenítése, az ügyük és élelmiszer csomagjaik, adományaik pártcímkézése bűn. S ez akkor is igaz, ha a DK pártaktivistái Zalában, Baranyában és szerte az országban merő jóindulatból akarják saját kezükbe venni a rászorultak csomagjainak elosztását. A rászorultság ugyanis nem a párttagkönyvek színétől függ, ha ezt nem érti meg az ellenzék sem, akkor hosszú távon csak újratermeli Orbán mutyiországát.
Nos, azt kék, pártlogós dzsekikbe öltözött aktivisták autókba pakoltak és úgy elhordták félóra alatt mintha igaz sem lett volna, hogy itt rászorult gyermekeket várnak.
A képviselő-testület ugyanis egy három fős bizottságot választott októberben, hogy előkészítse a novemberi ülésre a bizottsági rendszer felállítását, az új struktúra szabályozását, az SzMSz legfontosabb módosításait. Egyetlen képviselőként októberben nemmel szavaztam az előterjesztésre, ugyanis szélesebb egyeztetési mechanizmust tartottam fontosnak annál, hogy csupán hárompárti bizottság alakuljon (MSZP-FIDESZ-DK), s igazam lett. A bizottság és a hivatal által benyújtott javaslat nem tartalmazta a bizottságok hatásköreit és feladatait. A hiányosságokat most decemberben korrigáljuk, így januárban a bizottságok már valódi, felelős munkát is végezhetnek kellő hatáskörökkel.
Ma van a Korrupcióellenes Világnap. Az ENSZ-közgyűlés 2003. október 31-én elfogadott korrupcióellenes megállapodása rendelkezett a korrupcióellenes világnap megtartásáról, hogy ráirányítsa a figyelmet a jelenség romboló hatására, és hatékonyabb fellépést tegyen lehetővé a visszaszorítása érdekében
“Magyarország visszaérkezett a kőkorszakba. A Fidesz-KDNP kormány tagjai nem csak ősember módjára beszélnek az őket bírálókról, hanem ősember módra igazi gyűjtögető-vadászó életmódot folytatnak. Levadásszák az őket kritizálókat, és lépésről lépésre gyűjtögetik vagyonukat. Újabb és újabb nullák a bankszámlákon, luxusórák, gyerekekre íratott villák, megszámlálhatatlan szobával bíró luxusvillák munkájuk “gyümölcse” – fogalmazott Szabó Tímea mai sajtótájékoztatóján.
Hosszú elemzések készülhetnének róla milyen szemléleti torzulásokat okozhat ha egy párt ciklusok óta gyáva megméretni magát a választásokon. Nem tesszük, nem teszik. Talán már nem is érdekes annyira, ekkora jelentősége sem maradt ennek a pártnak: egy komolyabb elemzést sem érdemelnek miért jutottak el idáig, s miért nem tartanak sehová. A semjénizmus, az erdélyi lovastúra, a misebor használata a parlamenti munka erősítéséhez persze lassan tűnő emlék, de az idő múlásával mégis halványuló.
Az idei téli szünet a korábbi évekhez képest jóval hosszabb, 16 napos lesz, ez magyar gyermekek tömegei számára 16 nap éhezést jelent. Amíg Lázár János 70 milliós villát vesz fiának karácsonyra, vagy Kósa Lajos milliókért utazik külföldre szórakozni, addig több százezer gyermek fekszik le éhesen. Bár Harrach Péter szerint a gyermekéhezés egy életforma, a PM meggyőződése, hogy a gyermekéhezés Magyarország legnagyobb szégyene.
A gyermekek helyzete a roma háztartásfővel rendelkezők (70%-os szegénységi ráta), a három- és többgyermekes családok (esetükben a szegénység egyre drámaibb, 3 év alatt a duplájára, 41%-ra nőtt az érték), illetve a gyermeküket egyedül nevelők (30%) esetében a legrosszabb. A magát családbarátnak hirdető kormány gyakorlatilag gyermekek százezreiről mond le nap, mint nap, amikor a támogatási rendszer átalakításával sokaktól a méltósággal megélhető mindennapok egyetlen fedezetét biztosító forrást vonja el. Mára a többgyermekes családok közel fele szegénységben él, sokuknak mindössze 22.800 Ft-ból kell megélniük.