Szerző: Mach Péter

Fertőzöttek és betegek a halak, vagy a rossz vízminőség az oka a Ráckevei-Soroksári Dunaág hétvégi halpusztulásának? – Teszik fel a kérdést egyre többen az RSD-ért aggódó természetvédő és horgász csoportokban.

A víz minőségét alapvetően négy tényező határozza meg:

• a betáplált Duna víz minősége;
• a közvetett és közvetlen szennyvízterhelés;
• a horgászati tevékenység;
• és a feliszapolódás.

A legjelentősebb szennyvízbebocsátó az FCSM Rt. Dél-pesti Szennyvíztisztító Telepe. Az elmúlt években Baranyi Krisztával, a legaktívabb ferencvárosi képviselővel többször foglalkoztunk a Dél-pesti Szennyvíztisztítóval. Míg én inkább a bűz és légszennyezéssel, ő a víz minőségével.

Vajon most is a szennyvíztisztító a „bűnös”?

Az R/S/D természetvédelmi értékei közé tartoznak az úszólápok, melyeket nád, gyékény, harmatkása, tavikáka vagy más mocsári, illetőleg vízparti növények alkotnak. A vízminőség alakulásában igen fontos szerepük van. A vízben lévő tápanyagokat felveszik, de nem juttatják vissza a vízi ökoszisztéma anyagciklusába, hanem tőzeg formájában elraktározzák. Az úszólápok ritka, védett növényfajok élőhelyei (orchidea-félék, tőzegmoha-fajok) és ritka, védett állatfajoknak (törpegémek, pettyes és kis vízicsibék, cigányrécék, stb.) is menedéket nyújtanak.

Még 2016-ban írtam, hogy profán módon a szaron csúszhat el a budapesti olimpiai pályázat, s a főváros szennyvize lesz az, ami mégis megállítja ezt a folyamatot. Budapesten ugyanis képtelenek voltak kezelni az olimpiai helyszínek szennyvízproblémáit, aztán a Momentum és az ellenzéki összefogás feloldotta a problémát, a szennyezett Duna maradt, az olimpiai álmok viszont egyelőre elszálltak.

Most viszont újra előkerült a téma: március 25-én Tasson, a „lopakodó Olimpia” kampány rendezvényén hallgathatták meg a bennfentes meghívottak a Ráckevei Duna-ág és mellékágai kotrása, és műtárgyépítés és rekonstrukció projekt lakossági tájékoztatóját.

Az RSD korábbi rehabilitációs projekt pontjai közül anno csak egyetlen valósult meg, pedig 4 fő pontból állt, 2010-ig ugyanis csak a közvetlen tisztítatlan szennyvízbevezetések megszüntetése valósult meg.

 A projekt nagyobb része:

• a meder kotrása,
• a Dél-Pesti szennyvíztisztító vizének átvezetése,
• és tassi zsilip rendezése 2010 után elmaradt.

A bemutatón azonban most mindent is megígértek.  A lopakodó Olimpia tervei szerint ugyanis állítólag ezek a beruházások is hamarosan megindulnak.

Ennek első lépése 2020. III. negyedévéig befejeződő beruházás, aminek során Vízlépcső Vízerőtelep négyes funkciót fog ellátni a Dunaág vízszint szabályozásában:

• megfelelő vízszintnél áramot termel;
• ha nincs szükség az áramra, képes csak átereszteni adott vízszinteknél a vizet a felvízről az alvízre;
• illetve mindkét irányban képes aktívan szivattyúzni, azaz nem csak az a Kis-Dunából a Nagy-Dunába, hanem ha szükséges vizet tud majd pótolni a Kis-Dunába.

A bemutatón résztvevők most is megkapták ígéretként, hogy a Dél-Pesti Szennyvíztisztító vizét átvezetik a nagy Duna-ágba. Szerintük ugyan mind szerves anyagtartalomra, foszforra, nitrogénre nézve jó bevezetett víz minősége, viszont a sótartalmát nem lehet gazdaságosan csökkenteni. S a tisztított szennyvíz sem alkalmas álló vízbe történő bevezetésre.

Arról persze szó sem esett, hogy ha a záportározók megtelnek akkor tisztítatlanul ömlik az RSD-be a szennyvíz.

Magyarul ígéretek vannak, az olimpiai álmok felélednek, csak furcsa mód a halak türelmetlenek és pusztulnak az RSD egyre hosszabb szakaszán.

Amint az illetékes szervektől érdemi válasz érkezik ismét jelentkezem a fejleményekkel.

Idén a Teszedd! kampányához csatlakozva az elmúlt évek egyik legnagyobb pesterzsébeti civil szemétszedési akcióját hozta össze az Átalakuló Duna-part, közel másfélszáz résztvevő, két helyszínre összegyűjtött kb. 300 zsák szemét, és egy picit tisztább partszakasz.

Az idei világnap üzenete az volt, hogy a tiszta vízhez való hozzáférés alapvető emberi jog.

A víz világnapja egy évente ismétlődő esemény, melyet 1993 óta minden év március 22-én tartanak meg. A világnap célja, hogy ráirányítsa a figyelmet a mindenki számára elérhető, tiszta víz fontosságára és az édesvízkészletek veszélyeztetettségére. Az emberi civilizáció ökológiai válságot okozott: ha nem cselekszünk gyorsan és határozottan, nem csak gyerekeink és unokáink jövőjét lehetetlenítjük el, de a saját magunkét is.

Immár ötödik éve szervezünk egy a civilekkel, dél-pesti lokálpatriótákkal, futókkal, kerékpárosokkal és horgászokkal közös akciót a Duna-parton a TeSzedd! kampány keretében.

Az immár ötéves akciónk üzenete:

– Ha van akárcsak fél órád és zavar a teleszemetelt Duna-part.
– Ha tisztább és rendezettebb partszakaszon szeretnél kerékpározni és futni.
– Ha félted a kutyád a fertőzésveszélyes hulladéktól.
– Ha zavar, a nádas állapota.
– Ha szereted a jó társaságot.
– Ha fontos a környezetvédelem.

Akkor gyere, és fogjunk össze a Duna-partért!

Az összefogásnak köszönhetően az elmúlt öt évben számos illegális hulladéklerakót felszámoltunk a parton a Gubacsi-híd és a Hollandi öböl környezetében.  Ennek ellenére a partszakasz ma sem vált a kerület rekreációs részévé, rossz a közbiztonság, állandó probléma a szemétkérdés, évről évre romlik a minősége a kerékpárútnak.

Pedig cél az, hogy Budapest egyik természeti különlegességét megszabadítsuk az emberi felelőtlenség hétköznapi terheitől, hogy a vízpart ismét az egyik ékköve lehessen a fővárosnak, és természeti élőhelyként, illetve rekreációs övezetként is méltó lehessen egy XXI. századi világvároshoz.

Idén sajnos a strand alatti részt lezárta a beruházó az építkezés befejezéséig, a híd túloldala most is kellemes, horgász és pihenőhellyé válhatna, ahol biztonságban, szép és tiszta környezetben sportolhatunk. Ezért szervezte meg idén is takarító akcióját az Átalakuló Duna-part. A Teszedd! kampányához csatlakozva az elmúlt évek egyik legnagyobb pesterzsébeti civil szemétszedési akcióját hoztuk össze, közel másfélszáz résztvevő, kb. 300 zsák szemét, és egy picit tisztább partszakasz. Sokan az utolsó pillanatban csatlakoztak, horgászok kértek zsákot, hogy legalább a környezetüket kitakarítsák, s a csepeli evezős verseny nézői is be- becsatlakoztak.

Itt a teljes galéria elérhető:

Egyik szemünk sír a másik nevet:

• rengetegen jöttünk el, ingyen, önkéntesen (a részt vevők még a kötelező középiskolás 50 órás közösségi szolgálathoz sem kértek igazolást)., rengeteg fiatal, általános és középiskolás, egyetemista, főiskolás. Szülők, kismamák, kisgyermekek, ovisok és magzatok együtt tettünk a tisztább, élhetőbb Duna-partért.
• 300 zsák az rengeteg szemét, aminek egy jelentős részét a főváros különböző pontjairól hoztak ide. Külön területet kellett elkülönítenünk az összegyűjtött veszélyes hulladéknak (fecskendők, gyógyszerek, sugárveszélyes anyagok, fáradt olaj…). Ráadásul sajnos a szomszédos ferencvárosi ennek a többszöröse még dolgos kezekre vár.
  • 
  • 
  • 
  • 
  • 
  • 
  • 

Köszönjük mindenkinek, aki eljött, aki plakátozott, segített a szervezésben, talicskázott, szemetet szedett, vizet adott nekünk, vagy csak eljött közénk!

Külön köszönet a Hajós Alfréd Általános Iskola 8. B osztályának, hogy ennyien eljöttek és kivették a részüket ebből a munkából!

Új módszerekkel próbálkozik egy újpesti ingatlanértékesítő: szeméttel reklámozza az értékesítésre szánt ingatlanját. 

Az újpesti Tábor utca 49. értékesítője telepakolt a pesterzsébeti Duna-part közelében egy mezőt több m3 szeméttel, majd rápakolt a tetejére egy reklámtáblát.

Egyáltalán nem kedves, ismeretlen polgártársunk!

Remélem sikerült jó áron értékesíteni az ingatlant, ennek örömére szeretném megkérni, hogy jöjjön vissza, takarítsa el azonnal a szemetet, vigye haza Újpestre és rakjon rendet!

Hogy segítsem a munkájában a rendvédelmi osztály felé a szükséges bejelentéseket megtettem.

Az adott területen időszakosan megjelenő illegális hulladékról sajnos már többször írtam. A kiirtott erdők helyén ugyanis mindig szemétkupacok nőnek.

Tavasz, napsütés, zöldülő rét, sitt és szemét.  2013 nyarán tarolták le a véderdő maradékát, majd többszöri nekifutásra ezt legalizálta is később sajnos a testület többsége, az adott kérdésben többször is egyedül maradtam, senki másnak nem volt fontos az adott erdősáv védelme.

Módosult a rendezési terv, papíron is megszünt a véderdő, a fejlesztések azonban nem kezdődtek meg. Sittel, szeméttel teli csupasz területek, sötétedés után acsargó harci kutyák, piromán gyújtogatók, lőtér helyett idejáró „mesterlövészek”, s ha melegszik az idő, pedig jön megállíthatatlanul a bűz a szennyvíztisztító felől.

Négy éve írtam: bár a pénznek nincs szaga, kerületi lakosként felháborít, hogy a Duna-parton élők kénytelenek a szennyvíztisztító bűzét szagolni, csak azért, hogy a parlagfű koalíció által támogatott vállalkozók szabadon építkezhessenek a kerületben, a környezetvédelem és légszennyezés pedig ilyen esetekben nem akadály.

Tanulság még most is az: a kiirtott erdők helyén mindig szemétkupacok nőnek, s meggondolatlan, csupán a befektetőt érdekeit szem előtt tartó döntéseknek köszönhetően még Újpestről is idehordják a szemetet.