Közhely, hogy a fővárosban egy Észak-Déli tengely mentén döntik el a közösségi közlekedési fejlesztések irányát. A beruházások, közlekedési fejlesztések zöme ugyanis Északra irányul. Az indoklás pedig maga a 22-es csapdája: mivel többen használják Észak-Budapesten és Pest megyében a közösségi közlekedést, ezért ennek a fejlesztése az indokolt. S ez bizony így is marad, hiszen ott valós alternatívát nyújt a HÉV, a metró, a villamos, a vasút. A déli régióból viszont kétszer-háromszor gyorsabb autóval eljutni a belvárosba, mint közösségi közlekedéssel.
Amíg az 5-ös metró koncepcióját az északi oldal fejlesztésével reklámozzák, hagyva, hogy a déli oldalon a város szélén megálljon a HÉV, amíg telefonos appal csak a Szentendre irányába utazók tudnak jegyet vásárolni, a déli utasoknak pedig cokit mutat a MÁV, addig bizony az itt élők nem teszik le az autóikat. Amíg autóval Ráckevéről 55 perc bejutni a belvárosba, míg közösségi közlekedéssel kerek egy órával több, addig nincs versenytársa az autónak, s Dél-Pest továbbra is szmogban él.
A műanyagmentes július kihívása a mi fővárosi, kétgyermekes családunknak lehetetlen küldetésnek bizonyult, kulacsokat eddig is használtunk, a pékségbe, boltokba, piacra eddig is saját tasakokkal, szatyrokkal mentünk, de a papírzsebkendő, toalettpapír, biciklilámpa vásárlásánál viszonylag hamar feladtuk a csomagolásmentességet. Az autómentes augusztus egyszerűbbnek tűnt. Így a Magyar Kerékpárosklub felhívására, hogy augusztusban tegyük le az autót, örömmel ráugrottunk, bár ez nyaralás idején nem tartozik a legegyszerűbb feladatok közé.
Én mindenhová kerékpárral vagy közösségi közlekedéssel járok, de egy az ország másik végén található, busszal-vonattal csak több átszállással megközelíthető triatlon vagy kenu verseny már sokkal nagyobb feladat. Úgyhogy közös megegyezéssel a versenyszezon zárásakor kezdtünk.
A nagybevásárlások így jópofa családi programmá alakultak, hiszen a fiúk kerékpáros segítsége is szükségessé vált a szállításhoz. Ez persze némileg több vásárlást jelent a fagylalt-csipsz-csoki bermuda háromszögben, cserében viszont egy komoly alkufolyamat végén saját kezűleg pakolhatják be a teljes kiőrlésű zsemléket a kosárba.
A strandolások, kirándulások hatalmas időelőnyt hoztak. A Velencei tavi heti rendszerességű kerékpártúránkra egy óra alatt elértünk vonattal, az autóval induló ismerőseink félóra múlva már Csepelen feladták és visszafordultak.
A posztom apropóját az adta, hogy a fiúkkal „ha már lúd legyen kövér” alapon belevágtunk a Csepel-szigeti bringakör teljesítménytúrába is. A túra során 39 ellenőrzőpontot kellett felkeresnünk, nagyjából 150 km letekerésével. Mivel nyaralunk és nem meghalni akarunk illetve a triatlonos családtagunk is jelezte, hogy az egy hónapos pihenő időszakában nem hajlandó 50 km-nél többet tekerni egy nap, több részletben teljesítjük. Kapóra is jött a ráckevei HÉV vonal, hiszen ennek segítségével bárhová eljutunk.
S bizony ez itt a bökkenő: az autómentes augusztus szervezői ugyanis azt remélik, hogy a kísérletben részt vevők a nyár adta lehetőségeket kihasználva olyan megoldásokat találnak a közlekedésre, amelyeket a későbbiekben a hétköznapi életükbe is beépíthetnek.
A most megtett csepeli kör viszont azt bizonyítja, hogy a Ráckevei HÉV ma nem alternatívája a gépkocsinak. 50 fokban több mint egy óra alatt megtenni 30 km-t és eljutni a Közvágóhídig, a város szélére, nem megoldás semmire. Munkába járásra alkalmatlan, iskolába járásra szintén.
Pedig lehet változást elérni: a „Vonattal a belvárosba!” kezdeményezésnek köszönhetően 2019 április 7-től az S25 Budapest — Kunszentmiklós-Tass között közlekedő zónázó járat végre betölti elővárosi vasúti funkcióját és a területen élő diákok, munkába járók kényelmesen és gyorsan eljuthatnak a belvárosba, így valódi alternatívájává vált a kötöttpályás közösségi közlekedés a környezetszennyező autónak.

Ezt az irányt kell folytatni!
El kell érni, hogy az M5 metró megépítéséig hosszú távon is megoldás nyújtson a mostani menetrend, az M5 metró beruházása pedig ne csak a fejekben és hangzatos szalagcímekben szerepeljen, hanem bele is vágjon végre a kormány és a főváros!


































Amikor sikerült némi eredményt elérni a környezetének rendezésében, akadálymentesítésében (



















Évtizedes, ciklusokon túlnyúló probléma, hogy a Dél-Pesti Szennyvíztisztító vizét át kell vezetni a nagy Duna-ágba s nem lenne szabad az RSD-be engedni. A tisztított víznek ugyanis mind szerves anyagtartalomra, foszforra, nitrogénre nézve jó a minősége, viszont a sótartalmát nem lehet gazdaságosan csökkenteni. S így a tisztított szennyvíz nem alkalmas álló vízbe történő bevezetésre. A kérdés csak az, hogy a tisztított vizet kell-e átvezetni vagy a teljes telepet érdemes áthelyezni.
Ennél is nagyobb probléma azonban, hogy ha a záportározók megtelnek akkor tisztítatlanul ömlik az RSD-be a szennyvíz. Nem bírják ugyanis a záportározók a felhőszakadások csapadékvíz-mennyiségét. Nagyobb esők után-közben a tisztítómű 3600 m3-es záportározója nagyjából húsz perc alatt telik meg teljesen. Ez után a csapadékvízzel felhígult szennyvíz átbukik a záportározón, és egyenesen a Kis-Dunába folyik.
A fővárosban elsőként Pesterzsébet végre a sarkára állt: Pesterzsébet önkormányzatának környezetvédelmi és városfejlesztési bizottsága tegnap úgy döntött, hogy kivizsgáltatja az ügyet és kezdeményezi a Fővárosi Csatornázási Művek Zrt. és a Budapest Főváros Önkormányzatánál a mostani környezetszennyező állapot azonnali megszüntetését.
Ennek ellenére minden tavaszi és nyári zápor után hatalmas tengerré válik az út, az autók beáznak, az aszfalt járhatatlanná válik. A problémát évek óta jelzik az itt lakók, de az út kezelője nem tett az ügyben semmit.
De nem ez az egyetlen része a Gubacsi lakótelepnek, ahol nem megoldott a vízelvezetés. Az elmúlt évtizedekben nem sikerült csak részlegesen megoldani a csapadékelvezetést a teljes lakótelepen, számos útszakasza válik szintén járhatatlanná esőzések után. 



S ha valaki tett azért, hogy a fentiek megvalósulhassanak az Jávor Bence volt, elkötelezett brüsszeli munkája mindannyiunk számára példát mutat és mindent meg kell tennünk, hogy folytathassa, amit öt éve megkezdett.
