Ma egyhangú szavazással 2 évvel meghosszabbította a médiában ismertté vált Lakatos család lakásbérleti szerződését Pesterzsébet képviselő-testülete. A valódi munka azonban csak most kezdődik el, júliusban a Megújuló Pesterzsébet frakció javaslatára elkészülő hivatali beszámoló alapján átnézzük milyen módon szabályozzuk át az utánkövetés rendszerét, hogy hasonló eset többet ne fordulhasson elő, ne nézzük tétlenül egy egyéves szerződés lejártát anélkül, hogy kész megoldási javaslatok közül választhassunk.
Olyan rendszerszintű átfogó változtatásokat indítunk az ellátórendszerben, ami jó az adott családnak, de a sok ismeretlen rászoruló, kisebb politikai és celeb támogatást kapón is egyaránt segít. Az ebben a ciklusban kialakított normatív lakáspályázati rendszer működik és láthatóan biztonságosan teszi, most a hozzákapcsolódó intézményi, segítő hálózatot is rendbe rakjuk. S igen biztosítjuk a feltételrendszerét annak, hogy szabályozásra kerülhessen milyen együttműködés szükséges a család és az ellátórendszer részéről ahhoz, hogy egy rendkívüli élethelyzetben szociális bérlakásba költöző család önfenntartóként kikerüljön a rendszerből, hogy más hasonló helyzetbe kerülő családokon is segíteni tudjunk.
Zárszóként pedig megosztom, a mai testületi ülésen elhangzott beszédem is:
Köszönöm a szót Polgármester Úr!
Adott egy rászoruló család lakhatási problémája, s annak megoldási lehetőségei. S adott egy e köré kialakult percepciós tér. Eszerint csalódott bennem a baloldali véleményformáló értelmiség, mert végtaghiányos gyerekeket akarok utcára hajigálni. A körülöttem ülő képviselőtársaimban állítólag nem csalódtak, mert róluk ezt feltételezték eddig is.
A magam részéről pedig csalódtam a polgármester úrban és a hivatal sajtómunkatársaiban is, hogy az elmúlt hónapokban nem segítették abban a média munkáját, hogy ne ez a hamis percepciós tér alakuljon ki az ügyben. De a felszólalásomban most nem felelősöket szeretnék keresni, hanem a valós megoldás felé vezető utat megmutatni. Nem tudom hányan szeretnének kilakoltatásokat Pesterzsébeten a testületből, de szívből remélem senki, frakciótársaimról és szocialista képviselőtársaimról tudom, hogy nem, de erről a múlt héten nem is volt szó.
Még az előző ciklusban amikor rendszeresen becipeltem a „Szegénység nem bűn!” táblámat a testületi ülésre, tiltakozásként a szociális ellátó és támogatási rendszer leépítése miatt, a bölcsődei és óvodai térítési díjak kapcsán, vagy amikor komoly vitába szálltam képviselőtársaimmal, hogy arra építve nem szabad támogatást osztogatni, hogy csak természetben lehet, mert különben elisszák, akkor sem hiszem, hogy bárki gyermekes családokat akart volna az utcára tenni.
Immár harmadszor tárgyalunk, egy rendeletmódosítást, amely a jogszerűség határát súrolva próbál meg egy lakhatási problémát egy évvel elodázni a valós megoldás helyett.
Ezt a rossz, „megoldjuk okosban, ha érdemi cselekvésre képtelenek vagyunk” határozatot ma gyanítom egyhangúan megszavazzuk. Egyhangúan tesszük, „pedig az önkormányzati rendeletek lényege, hogy tiszta, mindenki számára egyenlő jogi környezetet teremtsenek. Ez adja a jogbiztonságot! Ha most egy sajtóba került ügy miatt módosítunk rendeletet, akkor holnaptól bárki elvárhatja, hogy úgy biztosítsunk neki előnyt másokkal szemben, hogy megváltoztatjuk a jogi környezetet”, ezen nagyon sokat kell majd dolgoznunk, hogy ne így legyen.
A rendeletmódosítás amellett, hogy szerintem jogszerűtlen, valójában tüneti kezelést folytat a valódi rendszerszintű megoldás helyett, a rendeletmódosítás egyfajta lex Lakatos lesz a média és néhány celeb kedvéért, ami a családnak ideiglenesen segít, de a többi ismeretlen, a média által nem felkarolt ügyben nem nyújt megoldást, sőt éppen, hogy elodázza a rendszerszintű átfogó megoldást.
A helyes irány ugyanis az, hogy olyan rendszerszintű átfogó megoldás szülessen, ami jó az adott családnak, de a sok ismeretlen rászoruló, kisebb politikai és celeb támogatást kapónak egyaránt segít, és rákényszeríti a polgármestert, a hivatal munkatársait és minket képviselőket, hogy érdemben, átfogóan oldják meg, és ne csak tünetileg kezeljenek egyes ügyeket.
Ezért javasoltam két hónapja, hogy a feleket bevonva, civilszervezetek, szakértők bevonásával keressük meg az adott egyedi esetben a legjobb megoldást, hasonlóan az „Utcáról Lakásba” programhoz. Ezt a javaslatot azonban nem volt hajlandó megfontolni a városvezetés, ezért nem voltam hajlandó részt venni a májusi döntéshozatalban, tiltakozásként kivonulva Völgyesi Krisztián képviselőtársammal a szavazásról. S júniusban hasonló okokból ezért tartózkodtam a rendeletmódosítás kapcsán.
Szívből remélem, hogy a mai döntésünk ugyanakkora katarzist hoz majd, mint az egy évvel ezelőtti egyhangú döntésünk. Akkor Pesterzsébet példát mutatott, mecénások, művészek, intézmények fogtak össze, felújították, akadálymentesítették az adott lakást, rendezték előre az egy éves fizetési kötelezettségeket.
A problémát azonban nem oldjuk meg, kérem képviselőtársaimat, hogy a Megújuló Pesterzsébet képviselői javaslatára készülő hivatali beszámolót feldolgozva, folytassuk az érdemi munkát!
A mai napom arról szólt, hogy telefonokat kapkodok, cseten válaszolgatok barátaimnak, ismerőseimnek, az elmúlt 8-10 évben velem politizálóknak azon kérdéseire, hogy – 
A játszóteret használó szülők kérésére utánajártam hol tart a vizes játszótér újranyitása. Amikor kimentem katasztrófális állapot fogadott: használt pelenkák szanaszét, megtömött szemetes és rengeteg szemét körülötte is, balesetveszélyes játékok, leszerelt csap, félméteres gaz (ez utóbbit azóta lekaszálták, bár így a pipacstenger oda lett :-)).
Mára azonban elszállt a kezdeti lelkesedés, kertésznek nyoma sincs, tavaly vissza kellett venni az ESMTK-tól a játszótér kezelését, mert nem végezte el a feladatát. A tavalyi döntés sem hozott azonban előrelépést, csöbörből vödörbe került a játszótér: a mostani kezelője sem látja el feladatát, a játszótér szemeteseit nem üríti, a balesetveszélyes játékokat nem tartja karban.
Ha a helyi közösségek nem ismerik részleteiben a fejlesztések indítékait és céljait, akkor kevésbé érzik magukénak és nem válik természetessé, hogy a létrejövő köz és magánvagyont óvniuk és gondozniuk szükséges. A hagyományos paradigma szerint a tervezés jól képzett, diplomás szakemberek feladata. Ez azonban nem minden esetben igaz, a szakértői és közösségi tervezés összehasonlításában nem elsősorban a létrejövő tervdokumentáció profizmusa a perdöntő, hanem a fejlesztés valamennyi szereplőjének, egyetértése, elköteleződése az adott kezdeményezés iránt.
Naponta jelennek meg hírek fakivágásról, erdősávok átsorolásáról, mobilgátakról, veszélyben a Határ úti Kiserdő, a Városliget, a Római és most a Margitszigeten is kivágták a fákat egy teniszstadion építése miatt.
Győztünk, hiszen az alapkövetelésünk teljesült: nem épülhet vizistadion hatalmas lelátóval és ideiglenes konténervárossal a Duna-parton. 
Sokan jelentkeztek, a Duna-parton élők idén is sajátjuknak érezték a területet és 
