A februári testületi ülésen döntöttünk: nem engedtük még jobban szétnyírni a szociális védőhálót a kerületben, a javaslatomra pedig júliusban ismét átnézzük a kerületi szociális ellátórendszert, hogy valóban ne kerüljön senki nehezebb helyzetbe idén annak ellenére, hogy a kormány lepasszolta az aktívkorúak támogatását az önkormányzatoknak.
Mégsem dőlhetünk hátra, a reménytelenség, a szegénység nem csökkent a kerületben, csupán lassítottuk az ide vezető folyamatokat.
Pesterzsébet nem vezetett be új adót, nem emelte a régieket, sem a bérlakások bérleti díjának összegét. Kompenzálja az óvodai és iskolás közétkeztetés áremelkedését a pesterzsébeti családoknak, így az egészséges menza program terhei nem hárulnak az itt élőkre. S bár a kormány áthárította az önkormányzatokra az aktívkorúak ellátását, idén ugyanazokkal a feltételekkel és összegben jutnak a rászorultak támogatáshoz mint tavaly.
Pesterzsébet Önkormányzatának baloldali többsége elfogadta határozati javaslatomat és így a hivatal a júliusi testületi ülésre beszámolót készít a települési támogatásokról szóló rendelet hatásairól. Pesterzsébet képviselő-testületének többsége számára ugyanis az idős, gyermek és aktívkorú rászorultak támogatása egyaránt fontos, így elkötelezettek vagyunk abban, hogy a márciustól felálló új szociális támogatási rendszerben is ugyanazokkal a feltételekkel és összegben juthassanak a rászorultak támogatáshoz mint tavaly.
A fideszes képviselők persze nem hazudtolták meg magukat, természetesen ők nem támogatták a javaslatot, számukra a kormány iránti lojalitás fontosabb az itt élő szegények, krízishelyzetbe kerülők támogatásánál. Fideszes képviselőtársaim a Gucci-kormány szegény-ellenes politikáját képviselik a kerületben is, szerintük akinek nincs semmije, az annyit is ér.
Gyakorlatilag megszüntette a Gucci-kormány az aktívkorúak támogatását: csak a pár hónapig járó álláskeresési támogatás, illetve a közmunkaprogram révén kaphatnak bármilyen állami támogatást. A szociális ellátások drasztikus átalakítása, egyes támogatások megszüntetése, az elvonások drámai következményekhez vezetnek. 2015 márciusában a méltányossági közgyógyellátások fedezete nullára csökken, megszűnik az óvodáztatási támogatás, az adósságkezelő szolgáltatás, a lakásfenntartási támogatás és a rendszeres szociális segély. Ezek egy része „települési támogatás” címen továbbél, de csak ha az önkormányzat akarja és tudja fizetni. Az önkormányzatok tehát most azt próbálják megoldani, hogy biztosítsák a nyakukba szakadt szociális támogatásokat a krízishelyzetbe került személyek számára.
A központi költségvetés helyett az önkormányzatoknak maguknak kell előteremteniük a forrás egy részét. Megpróbálnak a dologi kiadásokon takarékoskodni, szoros, komoly költségvetési fegyelmet követelő gazdálkodást választják (Pesterzsébet ezt választotta), vagy adót vetnek ki, hogy biztosítsák a fedezetet, vagy ellátatlanul hagyják a szegényeket, csökkentik a támogatások összegét, szigorítják a hozzáférést (mint ahogy ezt számos jobboldali többségű önkormányzat teszi, például a 8. kerület).
Pesterzsébeten a baloldali többség tehát teljesítette a minimumot, nem szigorította a támogatási rendszert, nem próbált meg kiszorítani rászorult köröket a támogatási rendszerből, hanem a kormány eredeti szegény-ellenes szándékait felülírva szinten tartja a szociális ellátó és támogatói rendszerét.
De vajon elegendő-e a szociális válság közepén ennyit tenni? A fideszes városvezetés 2011-ben megszüntette a méltányossági ápolási díjat a kerületben. Ez akkor kb. 220 embert érintett.
Vajon megelégedhetünk-e azzal, hogy nem lökjük bele a kormány által ásott gödrökbe a kerületben élőket, vagy fel is kell őket segíteni a földről?
Szerintem nem elégedhetünk meg: a szegénység növekedésének megállítása érdekében ugyanis most nemhogy szűkíteni, éppen ellenkezőleg: bővíteni, erősíteni kell a szociális védőhálót, beleértve a szociális szolgáltatásokat. A problémák súlyozása a luxusvilla-jobboldal teremtette szociális válság országában ugyanis nem egyszerűen fiskális, hanem erkölcsi kérdés. Egészen más megoldásokat kell keresni a szociális biztonság megteremtése érdekében. Tanulva a múlt hibáiból, keresni kell azokat az új megoldásokat, amelyek visszaadják a szegények emberi méltóságát, biztosítják, hogy senki ne éhezzen hazánkban, és mindenkinek legyen hol laknia. Az elszegényedés visszafordításáért újra kell gondolni a segélyezés rendszerét, a kiszámítható és tartós, működőképes ellátó és támogatási rendszerre van szükség, ez jelent ugyanis segítséget az állástalan szegényeknek a munkakeresésben.
Ezért várom érdeklődéssel és mély bizalommal a zuglói modell tapasztalatait. Ha sikerül bevezetni és működőképessé tenni a „minimumjövedelem” programot, akkor a baloldali többségű önkormányzatok számára hatalmas tér nyílik: fenntartható módon segíthetjük a kerületek, települések nincstelenjeit, rászorultjait. Néhány közgazdász szerint Karácsony Gergely elképzelése dicséretes, de ennek a mai Magyarországon nincsenek meg a pénzügyi feltételei. Ha a zuglóiak rácáfolnak a tamáskodókra, akkor megálljt parancsolhatunk helyi szinten az elszegényedésnek és reménytelenségnek és megvalósíthatjuk a megújulás és az igazságos társadalom programját.
Az ember fia – miután tegnap megkoszorúzták hazánkban az ellenforradalom leverésében közreműködők emlékművét, porig alázták orosz elvtársai Magyarország miniszterelnökét és hazánkat – azt gondolná jön egy csendesebb hét. Nehéz ezt alulmúlni, kár a fáradságért, így aztán nem is próbálkoznak majd.
Meggyőződésem, hogy a minisztérium képviselői elsősorban magukról állítottak ki rászorultsági bizonyítványt a levelükkel. Úton az éhséglázadás felé nyelvújítanak, miközben gyakorlatilag megszünteti a Gucci-kormány az aktívkorúak állami támogatását:
Negyedéve választottak meg az önkormányzat környezetvédelmi és városfejlesztési bizottságának elnökéve. Az első féléves munkatervünket nemrég fogadtuk el, az itt élők számára nyitott, a közösségi tervezésre építő, a lakossági észrevételeket becsatornázó, tematikus üléseket terveztünk. Az adott fejlesztésekről és problémákról első kézből, személyesen akarunk ismereteket szerezni így számos esetben bejárást tartunk, külsős szakértőkkel egyeztetünk. A munka elindult, a héten a Határ úti erdősáv illegális hulladék-kérdését nézzük meg a helyszínen, hogy egyeztethessünk a Ferencváros önkormányzatával. Várunk minden javaslatot, észrevételt, segítséget a munkához!
Friss hír a nol.hu-n, hogy készül a boltok vasárnapi zárva tartásának részletszabályozása. A rendelet több új kivételt is behoz, a kertészetek és Tüzép-telepek mellett például nyitva maradhatnak a kikötőkben üzemelő boltok. Utóbbi nyertese pedig Orbán Viktor veje, aki most vette meg a keszthelyi kikötőt.
Simicska szánkózik, a rendszer mégis recseg – ropog. A múlt héten jelentette be Rogán Antal, a Fidesz frakcióvezetője mezőkövesdi sajtótájékoztatóján, hogy a budapesti képviselőik javaslatára úgy döntöttek egy új, nagy fővárosi kórház felépítését javasolják a kormánynak. A pesterzsébeti FIDESZ-frakció azonban beintett Rogánnak: a polgármesterrel közösen kialakított határozati javaslatuk alapján arra kérik a kormányt, hogy vizsgálja felül az új, nagy fővárosi kórház tervét, s a Jahn Ferenc Dél-pesti Kórház kibővítésére, korszerűsítésére és fejlesztésére fordítsa a rendelkezésre álló plusz forrásokat.
A kormány tervei szerint megyénként egy főkórház marad, kórházi osztályokat vonnak össze és zárnak be, csökkentik az ágyszámot, és akár 8-10 ezer egészségügyi dolgozó elbocsátására is sor kerülhet. Márpedig hiába volna önmagában ésszerű egy-egy kisebb kórház átállása a krónikus betegek kezelésére, ha az átalakítás célja pusztán a spórolás.
Ha a változások területi eloszlását vizsgáljuk, még rosszabb képet kapunk. Egy év alatt a legnagyobb mértékű csökkenés Nógrád és Zala megyében történt, ahol 5 százaléknál nagyobb mértékű a cégszám-csökkenés. Budapest az egyetlen terület, ahol 2 százalék alatt tudott maradni a vállalkozások számának csökkenése az elmúlt egy évben.
A kormány által cserbenhagyott, az innovációra épülő induló vállalkozások (startupok) esetében tehát elég lenne a fiók aljából elővenni a szektor hazai szakmai képviselőivel közösen kerüljön kidolgozott anyagot és egy hosszú távú, adó és járulék csökkentő csomagot beterjeszteni, amely alkalmas arra, hogy a tudásra épülő vállalkozások itthon maradjanak.
Az illegális piac azonban egyre népszerűbb lett, s a rendezetlen viszonyok zavarták a közlekedést és közegészségügyi, higiéniai veszélyt is jelentett. A kerület lakossága több ízben is jelezte, hogy az árusok, azon túlmenően, hogy piacnapokon akadályozzák a közlekedést és – tekintve, hogy elfoglalják az ott lévő villamosmegállót – balesetveszélyt jelentenek, rendszeresen szemetet hagynak maguk után és zajongásukkal zavarják a környékbeliek nyugalmát. 
Az előző városvezetés képtelen volt tehát kezelni a helyzetet, a körülmények hónapról hónapra romlottak. A választások után felálló új testület második, decemberi ülésén robbant a bomba: az önkormányzat rendvédelmi osztályának dolgozói, a közterület-felügyelők december elején az advent kezdetére felszámolták a bolhapiacot. 
Szabados Ákos a kerületi lakosok és képviselők véleményét figyelembe véve decemberben azt ígérte, ha olyan nagy a lakossági igény arra, hogy egy ilyen piac legyen, az arra rászorulók ott árusíthassanak, akkor támogatja azt. Akkor akár helypénz nélkül, pesterzsébeti lakosként – ha személyi igazolvány felmutatása mellett igazolni tudják, hogy pesterzsébeti lakcímmel rendelkeznek -, akkor az önkormányzat által kijelölt, bekerített „bolhapiacra” bemehetnek és portékáját ott árusíthatják majd.
Csütörtökön a képviselő-testület egyhangúan támogatta és elfogadta kezdeményezésemet, így az önkormányzat működését még átláthatóbbá teszik. Pesterzsébet ugyanis nem Felcsút, képviselő-testülete nem kér a Mészáros Lőrincekből, az itt élők a korrupció helyett a közszféra nyílt és átlátható gazdálkodásában érdekeltek.
Két hete kértük az elkerülő utakra is kivetett útdíjak bevezetésekor: vizsgálják felül a megmagyarázhatatlanul bőkezű állami autóhasználati gyakorlatot, az indokolatlanul megítélt szolgálati autókat vegyék vissza a kedvezményezettektől, a magáncélú használatot pedig térítsék meg.
A magyarországi gépjárműpark átlagos életkora 12,5 év, az átlagos futásteljesítmény pedig követhetetlen (mert a kormány nem hajlandó bevezetni a rendszert, amely minden vizsgánál és szervizlátogatásnál központi adatbázisba rögzíti az óraállást), a magyar emberek többsége azonban mégsem engedheti meg magának, hogy a kormányhoz hasonló gyakorisággal cserélgesse az autóját.