A hét elején egyetlen napra be kellett fűteni azon családi házakban, amelyekben kihívásokkal küzd a szigetelés. Így a fővárosi peremkerületek (15, 16, 18, 19, 20, 21, 23), szegényebb, szegregált zónáiban megjelent a mindent átható bűzszennyezés, a szeméttel fűtés szaga.
S akkor érkezett sokkoló hírként az is, hogy Magyarországon a légszennyezettségi helyzet még a kínainál és indiainál is rosszabb – áll az Európai Számvevőszék (ECA) jelentésében. A jelentés szerint ez 1,8 elveszett egészséges évet jelent száz lakosra vetítve Magyarországon, ami több mint kétszerese az EU átlagának, és magasabb, mint a kínai vagy indiai értékek.
Az ENSZ egészségügyi szervezetének, a WHO-nak a tanulmánya szerint pedig Magyarországon 100 ezer lakosból 82 fő hunyt el a légszennyezettséggel összefüggő betegség következtében. Ezzel hazánk a nyolcadik legrosszabb ország a világon ebből a szempontból.
Persze gond egy szál sem, hiszen Pesterzsébeten nem is mérik a levegőminőséget. Ha nem mérjük, akkor nyilván nincs is légszennyezés, gondolhatnánk. Ha azonban nem hiszünk a struccpolitika sikerében és nem akarjuk a fejünket a homokba dugni, akkor nem ez a megoldás!
A Párbeszéd pesterzsébeti képviselőjeként ezért javasoltam már a nyáron a képviselő-testületnek, hogy vegyük fel a kapcsolatot a Országos Légszennyezettségi Mérőhálózat szakmai irányítását végző Földművelésügyi Minisztériummal és a fővárossal, hogy Pesterzsébeten is rendelkezésre állhassanak mérési adatok a levegő minőségéről. A döntésnek köszönhetően ez a része megindult a folyamatnak.
De mi az amit ismerünk pontos helyi mérések nélkül is?
Pesterzsébet nem rendelkezik jelentős ipari tevékenységgel, azonban erősen kitett a környező, jellemző légáramlási irányokba eső kerületekből érkező ipari légszennyezőknek. A főváros belsőbb részein kibocsátott légszennyezőanyagok a jellemző légáramlási viszonyoknak megfelelően ugyanis Pesterzsébet és Csepel irányába távozik. Emellett jelentős légszennyezőanyag-kibocsátó ágazat a helyi és átmenő közlekedés, továbbá allergén polleneket termelő növények jelenléte. valamint a helyi energiatermelés és a lakossági fűtés. A fűtési szezonban pedig a peremkerületekben a légszennyezésért ma már a lakossági fűtés a felelős leginkább, a lakások töredéke felel meg csupán az energiahatékonysági követelményeknek. Ez utóbbi az elmúlt években komoly légszennyezést okoz a festett fa és szeméttüzelés miatt. A távfűtéssel nem ellátott területeken, különösen a szegregálódó településrészekben általános probléma, hogy a téli időszakban a levegő tisztasága nem megfelelő. Gazdasági megfontolásokból tömeges a visszatérés a fával való tüzelésre, vagy más (akár szemét) szilárd anyagok tüzelésére, ami jelentősen rontja a levegő minőségét, fokozza a szmog kockázatát.
Nyilván a megoldás kulcsa a kormány kezében van, ők tehetnének legtöbbet a légszennyezés csökkentéséért. A kormány rezsiharca ugyanis éppen a vezetékes gázellátás vagy távfűtés nélküli ingatlanokban élőket és a szegényeket hagyta magára: ezekben a házakban és lakásokban fűtenek rossz hatásfokú berendezésekkel, itt égetnek el szemetet vagy bármit, ami elérhető, mert a tüzelő drága. Mindez már közvetlen életveszélyt, mérgezést is jelenthet. Az épületek energiahatékonysági felújítására kapott uniós támogatást a lakások és lakóházak korszerűsítésére kell fordítani, jól szigetelt, kis fűtés- és energiaigényű házakat és lakásokat kialakítani, amelyek sokkal olcsóbban fenntarthatók. Hosszú távon környezetkímélő technológiákkal lehet a vezetékes közművesítésből kimaradt, elszigetelt lakóhelyekre is megfizethető energiaforrásokat vinni.
Amint megjelennek a téli riasztó adatok, újra téma lesz a szmogriadó szigorítása, pedig ahogy Váradiné Naszályi Márta párbeszédes képviselőtársam fogalmazott „nemcsak a szabályokon, hanem a légszennyezést okozó gyakorlaton is haladéktalanul változtatni kell a lakosság egészsége érdekében. Ha már itt van a szmog, akkor ugyanis nincs mit tenni, csak várni lehet, hogy elmúljon. Nem lehet előle elbújni, beszivárog a lakásba, iskolába, munkahelyre, kórházba, mindenhová és beteggé tesz.”
A szmog tehát nem fog elmúlni attól, hogy langyos libazsírral kenegetjük!
A kormányzati felelősség persze óriási, de a család- és szegényellenes Orbán-rendszer várhatóan idén sem fog megoldást keresni a problémára, megelégszik látszatintézkedésekkel. Mert ugye ilyen látszatintézkedés most is van:
Aki pedig lemarad az kimarad, a szociális érzékenységet biztosító pályázat utolsó mondata ugyanis így szól: A határidő elmulasztása ugyanis jogvesztő!
Pedig a lakhatás alapvető állampolgári jog kellene legyen, s a lakhatáshoz hozzátartozik az otthonunk fűtése is.
Rövidtávon a helyi önkormányzatokra, civil közösségekre vár a feladat:
- közösségi szigetelési programok szervezése,
- a tisztított, jó minőségű „hulladék” fa eljuttatása a rászorultakhoz,
- adományprogramok,
- segítőszolgálatok kiépítése és működtetése.
Ha nem szeretnénk Pesterzsébeten az égetett szemét szagával kelni és feküdni, ha nem akarunk a fűtés hiánya miatt kihűlt embereket a lakóközösségünkben, ha fontos, hogy szomszédaink is emberhez méltó módon élhessenek akkor lépnünk kell az ügyben.
Az októberi bizottsági üléseken kezdeményezni fogom, hogy vizsgáljuk meg az Önkormányzat milyen lépéseket tehet meg a saját eszközeivel, mire biztosít lehetőséget a költségvetés, hol kell újrafoltozni a szociális védőhálót. Kihez jutott el az egyszeri a rezsicsökkentés áldozatainak nyújtott kárpótlás lehetősége, milyen módon reklámozzuk azt a rászorultak között.
A levegő tisztasága ugyanis közös ügyünk!
A 
Völgyesi Krisztián képviselőtársam összefoglalta a Koncepció kiemelt céljait az elkövetkező 5 évre:
Orbán Viktor azt mondta Kötcsén, hogy a kórházak állapota rendben van.
A fejlesztésekkel azonban nem tartott lépést a közlekedés fejlesztése:
A nyáron azonban több panaszt is kaptunk:
A további fejlesztések ugyanis leálltak, és a mostani gyors és megállíthatatlan folyamatokra nincs válasza az Önkormányzatnak. Pedig szükséges újra gondolni a lakótelep közlekedését és átfogó terveket készíteni egy új szabályozáshoz. Egyszerre kell ugyanis megoldani a parkolási gondokat és közparkjaink, zöldfelületeink védelmét. Egyszerre kell csillapítani a forgalmat és biztosítani a kijutást a területről.
Somodi Klára