Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek.
A XXI. század fővárosi népjóléti programja
valós megoldásokat nyújtani képtelen hatalom megnyilvánulása, mások szerint lendületes és a XXI. század kihívásainak megfelelő ötlet.
Az ügy pikantériája hogy ma tárgyalja a képviselő-testület Pesterzsébet esélyegyenlőségi programját.
Az alábbiakban olvasható az LMP országgyűlési és fővárosi frakciójának közös állásfoglalása és az ominózus képviselői indítvány.
Vihar egy pohár vízben
- Sajnálom, de nem tudok hozni.
- Oh be kár elfogyott.
- Szívesen adok egy poharat és a konyhában talál egy csapot képviselőasszony.
Van-e élet Pesterzsébeten a rántott húson túl? 2. rész
Részsikerként értékelhetik a kerületben élők, hogy ha a karácsonyi nagybevásárlásról nem is szívesen mondanak le Pesterzsébet Polgármesteri Hivatalában, januárban itt is megkezdődik a munka. A területért felelős hivatali osztály munkatársai számoltak, osztottak, szoroztak és ugyan a jogszabályban előrtakhoz képest talán kicsit késve némi rábeszélés hatására, de nem hagyták elveszni a kerületet illető idegenforgalmi adó megmaradt részét és kidolgozták a szükséges előterjesztést. Az ügy előzményeit már előző bejegyzésemben taglaltam és felvetettem, hogy a hivatal és a polgármester hibás és jogszerűtlen döntésén felül azért érdemes az esettel hosszabban foglalkozni, mert valós és érezhető kár érte a kerületet. A mellékelt határozati javaslat szerint Pesterzsébetet a tavaly – a kormánypárti országgyűlési képviselőink (dr Vas Imre és Földesi Gyula) hathatós közreműködésével – elfogadott adójogszabálymódosítás miatt 34.238.000 Ft kár érte.
Ez a forráselvonás látszólag ugyan egy milliárdos költségvetés készítésekor csekély összegnek tűnik, de a kerület költségvetési koncepciója szerint ekkora összeg jut a teljes Informatikai Fejlesztési Programra 2011-ben. Sőt, hogy hazabeszéljek ez az összeg a koncepcióban szereplő Környezetvédelmi Alap tételnek több mint a duplája.
Íme a határozati javaslat előterjesztése:
Van-e élet Pesterzsébeten a rántott húson túl?
Van-e élet Pesterzsébeten a rántott húson túl?
A kérdés sajnos nem pontos. Az alábbiakban közölt levelezés alapján viszont megállapítható Pesterzsébet Polgármesteri Hivatalában december 21-én ebéd után valóban megállt az élet, talán a józanész is elfogyott.
Egy érdekes levélváltás ihlette ezt az írásomat. Az alább ismertetett eset remélhetőleg kárt nem okoz a kerületnek azonban rengeteg tanulsággal szolgál. A történet röviden: az Országgyűlés 2010 novemberében egy saláta törvénybe elrejtve módosította a helyi adókról szóló törvényt. A módosítás szerint az eddig a főváros által beszedett idegenforgalmi adót ezentúl a kerületek szedhetik be ha erről rendelet alkotnak, ha mégis szeretnék hogy a főváros szedje be ezentúl is akkor kerület képviselőtestületének erről döntenie kell. Pesterzsébeten azonban a polgármester egy személyben azt a döntést hozta, hogy testületi felhatalmazás nélkül az adó beszedését és elosztását rábízza a fővárosra.
A városrészt irányító Szabados Ákos polgármester úr jogszerűtlen, autoriter döntése helyett a lent hivatkozott jogszabályban meghatározott (és a kerületi szmsz-ben szintén szabályozott) testületi határozat az eddigi ismert adatok alapján nagy valószínűséggel szintén elhalasztotta volna a kerületben az idegenforgalmi adó bevezetését. Bár ez ügyben semmilyen háttérszámítás nem készült, az hogy a döntés esetleg milyen hatással lehet a költségvetésre fel sem merült, hiszen a lent közzétett levelezés szerint csak egy hét volt Karácsonyig, és az ajándékvásárlás fontosabb volt a kerület ügyeinél. A karácsonyi kocsonya és nagybevásárlás egyrészt fontosabb tehát a kerület pénzügyi stabilitásánál, másrészt fontosabb a jogszabályok következetes betartásánál is. Évek óta folyik a huzavona a kerületek és a főváros között a forrásmegosztás miatt, a gazdagabb kerületek szeretnének a helyileg odatartozó befizetésekből minél nagyobb részt megtartani, a szegényebbek a túlélésért küzdenek, a főváros pedig forrást szeretne a koncepciója megvalósításához. Az eddig alkalmazott 47/53%-os főváros kerületek leosztás, és a kerületek közötti újraelosztás során érdekek ütköztek. A hosszú és komoly konfliktusokkal és vitákkal fűszerezett egyeztetések helyett a fülke forradalom győztesei itt is az egyszerűbb megoldást választották, egy elbújtatott módosító indítvány egy salátatörvényben és a gazdag belvárosi kerületek a győztes mindent visz politikája alapján magukhoz vették a teljes összeget A külső peremkerületek pedig csendben iskolákat és óvodákat zárnak be, logopédusokat és szociális munkásokat bocsátanak el, csökkentik a hivatalokban dolgozók létszámát, lerombolják az évek alatt felépített intézményrendszerüket.
Az idei költségvetés koncepciójában szereplő 48 millió Ft Pesterzsébet döntésétől függetlenül várhatóan sajnos jóval kevesebb lesz, a képviselőtestület tájékozottságáról ad tanúbizonyságot (az enyémről is), hogy a dec. 09-i koncepcióról szóló szavazásnál fel sem merült, hogy a 48 milliós terv már nem reális. Ami viszont még kiábrándítóbb, hogy sem az apparátus, sem a kerület országgyűlési képviselői nem tájékoztatták a testületet erről a fontos tényről, pedig utóbbiak néhány héttel előtte szavaztak róla. A kerület kormánypárti képviselőinek támogatásával tehát nagyjából ugyanannyi pénzt elvontak a kerülettől, mint amennyit december 7-én a Parlamentben lobbijuknak köszönhetően megszereztek a a költségvetési módosítások szavazása során. Földesi Gyula és dr. Vas Imre képviselők joggal voltak büszkék a kerület útfelújításra fordítható plusz 48 millió forintjára december 9-én a testületi ülésen, a kerület vezetőjeként Szabados Ákos polgármester meg is köszönte. A dolog pikantériája hogy akkor már túl voltak azon a parlamenti szavazáson ahol nagyjából ugyanennyivel megkárosították a kerületet, vagyis a babérok learatása után illene bocsánatot is kérni a kerület lakóitól e másik döntésük miatt.
Hiszem, hogy lehet másképp is intézni közügyeinket, és hiszem, hogy a szolidaritás és összefogás hosszú távon kifizetődőbb, mint rövidtávon koncentrikusan kívülről befelé haladva kifosztani és tönkretenni a fővárost.
Az alábbiakban pedig olvasható a fenti írást megihlető, talán joggal felbosszantó levelezés: