Nem csak egyetlen napon kell a nőket ünnepelni, hanem az év minden napján tenni kell a nemek közti esélyegyenlőségért!
- Lehet-e valaki egyszerre anya és dolgozó nő?
- Hogyan segíthetünk a nők társadalmi felemelkedésében?
- Milyen módon biztosíthatunk lakhatást a családoknak?
- Milyen módon tudjuk kiűzni a tanári szobákból a „mindenből kitűnő, szorgalmas kislány” kontra „eleven és okos fiú” sztereotípiákat?
Egyenlő megbecsülést, egyenlő feltételeket, egyenlő béreket, egyenlő nyugdíjakat érdemelnek a nők, s ezt nem lehet évente egyetlen csokorral letudni!
Európa lassan, de halad. Az emberek mindenhol megértik és támogatják a nemek közötti egyenlőség fogalmát. Tudják, hogy ez nem csak egy női kérdés, hanem emberi jogi kérdés, oktatási kérdés, nemzeti kérdés. Másrészt azt is tudják, hogy az egyenlő társadalmak versenyképesebbek, tehát gazdasági kérdés is.
Ezért kell szolidaritást vállalnunk, hogy merész, látható és egységes erőt hozzunk létre a nemek közötti egyenlőségért, s ebben a férfiak nincsenek a pálya szélén, ez ugyanis csak együtt működik.
A nők ma sokkal nehezebben kapnak állást, kerülnek vezetői pozícióba és ugyanazért a munkáért általában kevesebb bért kapnak. A magyar nők munkaerő-piaci helyzete sajnos számos tekintetben rosszabb, mint a más európai országokban élőké. A dolgozó nők alacsonyabb fizetésre számíthatnak, mint a férfiak, melyet jól mutat, hogy a női munkavállalók a férfiak alapfizetésének csupán 93 százalékát kapják meg, ráadásul a prémiumaik és teljesítmény alapú kifizetéseik is jóval alacsonyabbak. Ugyanez igaz a női felső vezetőkre: bérük 30%-kal alacsonyabb, mint a férfiaké.
Ráadásul a háztartásban, gyermeknevelésben végzett munkából semmilyen jövedelmük nem származik, de ha bevezetik az alapjövedelmet, akkor a társadalom részben honorálja ezt a munkát is. Pedig az egyenlő társadalmak pedig versenyképesebbek, ha élünk vele, akkor az alapjövedelem bevezetése hosszú távon a gazdasági és szociális válságból való kilábalás egyik legfontosabb eszközévé válhat!
Hosszú évek küzdelme ellenére sem sikerült elérni az Isztambuli Egyezmény ratifikálását, az oktatás mai helyzete pedig 100 évvel állította vissza az idő kerekét. Pedig ahogy a konyha nem a nők nappalija, úgy az osztálytermek díszítése és a szemetesek ürítése sem csak a lányok dolga. A szorgalmas, pedáns kislányok kontra eleven, okos kisfiúk hamis világa ugyanis beteg országot szül.
- Alakítsuk családbaráttá a munkahelyeket, hogy ne kelljen választani: gyerek vagy munka!
- Biztosítsuk az esélyegyenlőséget a munkaerőpiacon, ugyanazért a munkáért járjon ugyanannyi bér!
- Vezessünk be Magyarországon is alapjövedelmet, ezzel is segítve a nők esélyegyenlőségét, anyagi biztonságát!
Mindemellett pedig, nagyon boldog nőnapot kívánok!
Ma is ezek a legfontosabb kérdések. A gazdasági válság növelte az esélyegyenlőtlenséget, nő körükben a munkanélküliség, és a szociális szolgáltatások visszavágásának árát is gyakran ők fizetik meg. Sokan közülük azért kénytelenek feladni állásukat, hogy gondoskodni tudjanak gyermekeikről vagy idősebb rokonaikról. Az egyedülálló anyák helyzete különösen nehéz. A nők már a válság előtt is nagyobb eséllyel veszítették el gyakran bizonytalan állásukat, és dolgoztak részmunkaidőben. Fizetésük is alacsonyabb volt a férfiaknál, előrelépési lehetőségük is gyakran korlátozott volt. A helyzet a válság miatt tovább romlott. Meg kell akadályoznunk, hogy a nők lecsússzanak. A most márciusban átalakított szociális támogatási rendszer (óvodáztatási támogatás, méltányossági ápolási díj megszüntetése) legnagyobb vesztesei is ők. A háztartásban, gyermeknevelésben végzett munkából semmilyen jövedelmük nem származik, de ha bevezetik az alapjövedelmet, akkor a társadalom részben honorálja ezt a munkát is. 
Az idei nemzetközi nőnapnak, az oktatás a fő témája. Az oktatási rendszer szétverése is őket érinti ugyanis a legsúlyosabban, az egyenlőtlenségek fenntartása az oktatásban, – növelése – a társadalmi felemelkedést gátolja.
Az esélyegyenlőségi törvény önmagában nem volt elégséges az esélyegyenlőtlenség leküzdéséhez. A mai világban nem könnyű egyszerre anyának és dolgozó nőnek lenni. Ezen kell változtatnunk, s egy csokor virág sajnos egyelőre kevés ehhez.
Elmúlt Nőnap, csattannak a pofonok. 
Az első nőnap 102. évfordulójának alkalmából a szeretteinknek és barátainknak, munkatársainknak kiosztott virágokon túl itt az idő felhívni a figyelmet a nők esélyegyenlőtlenségére is. Nem egyetlen napon kell a nőket ünnepelni, hanem minden nap biztosítani számukra az egyenlő feltételeket.
A magyar nők munkaerő-piaci helyzete sajnos számos tekintetben rosszabb, mint a más európai országokban élőké. A gyermeket nevelő nők foglalkoztatottsága hazánkban a legalacsonyabb az Európai Unióban, mivel a 3 év alatti gyermeket nevelők alig 10%-a dolgozik, ami az uniós átlag harmada. A dolgozó nők alacsonyabb fizetésre számíthatnak, mint a férfiak, melyet jól mutat, hogy a női munkavállalók a férfiak alapfizetésének csupán 93 százalékát kapják meg, ráadásul a prémiumaik és teljesítmény alapú kifizetéseik is jóval alacsonyabbak. Ugyanez igaz a női felső vezetőkre: bérük 30%-kal alacsonyabb, mint a férfiaké.