Az előző bejegyzéshez sok mindent nem tudok, és nem is kell hozzátennem. A tények önmagukért beszélnek.
"Csupán arra kérlek, ha érted, ne vágj ki minden fát!"
Szomorú, hogy ennyi év után a ’60-as, ’70-es, ’80-as évek rendszert és kormányt (kormányzást) kritizáló számai sorra éppoly aktuálissá válnak. Akkoriban tudni kellett a sorok között olvasni, a szavak között érteni… És ma is efelé haladunk.
Bródy János dalának szövegét lassan írom le, hogy "azok is megértsék, akik nem akarják."
Hogy velem nem törődtél,
Épp hogy elviseltél,
Én már nem bánom.
Azt, hogy szeress engem,
Úgy is, ha kényelmetlen,
Én már nem várom.
Csak annyit kérek tőled, ha érted,
Hogy ne vágj ki minden fát,
Legalább néha-néha lazíts egy félórát.
Hogy magad alatt vágod,
Egyszer majd belátod,
Én már nem nézem.
Azt, hogy hallgass énrám
Ott fenn, a magas létrán,
Én már nem kérem.
Csak annyit kérek tőled, ha érted,
Hogy ne vágj ki minden fát,
Legalább néha-néha lazíts egy félórát.
Azt, hogy nem értettél
És sosem segítettél,
Én már nem bánom.
Azt, hogy gondolj arra,
Szükségünk van egymásra,
Én már nem várom.
Csak annyit kérek tőled, ha érted,
Hogy ne vágj ki minden fát,
Legalább néha-néha lazíts egy félórát.