Kiállítás a légszennyezésről

A Levegő Munkacsoport elnöke Lukács András nyitotta meg a vándorkiállítást április 3-án 11 órakor a Városháza I. emeleti folyosóján.

A kiállítás húsz nagyalakú plakáton a vonatkozó kormányhatározatból vett idézetekhez kapcsolódva mutatja be a szálló por (PM10) szennyezés veszélyeit, valamint azokat az intézkedéseket, amelyekkel a kormány és hivatalai, valamint az önkormányzatok lényegesen csökkenteni tudják a részecskeszennyezést.
 
A kiállítás megnyitójának érdekessége hogy a napokban tette közzé a Levegő Munkacsoport a 2011. évi légszennyezettség adatokkal kapcsolatos véleményét. A tavalyi év során ugyanis Budapesten tovább nőtt azon napok száma, amikor a levegő szennyezettsége túllépte az egészségügyi határértéket. A szennyezés hatékony csökkentésére készített kiváló kormányzati tervek továbbra is a minisztériumi íróasztalfiókokat gazdagítják, ugyanakkor a Magyarországgal szemben indított uniós jogsértési eljárás bírósági szakaszba léphet húsba vágó következményekkel.
 
A tárlatot április 13-áig tekinthetik meg a Városházba látogatók, bár eldugva és a lakosság elől bujtatva, de fontos kiállítás nyílt a kerületben, érdemes felsétálni az emeletre annak, aki a földszinten ügyeit intézi vagy csak arra sétál a Kosutiban.
 
 
A kerületi városvezetés és a környezetvédelem kapcsolatát jól mutatja, hogy a meghívóban szereplővel ellentétben Szabados Ákos nem vett részt a megnyitón. Az alpolgármesterek egy közös fotóra ugyan összeálltak és némi előre megírt az erzsébeti helyzetet kerülő mondatot is meghallgathattunk, majd azóta is ott lógnak a plakátok magányosan a folyosón.
 
Pedig lehetne kerületi szinten is tenni a légszennyezés csökkentése érdekében, a kerékpárutak átgondolása, átgondoltabb forgalomszervezés, a komposztáló program folytatása sokat javíthatna a helyzeten. A Kosuti átalakítása, a forgalomcsillapító intézkedések, a Duna-part rehabilitációja az elmúlt két évben leállt, a komposztáló programmal kapcsolatos és közösségi kerttel kapcsolatos  indítványaimat elutasították és csak a költségvetés hiányának szinten tartása maradt az egyetlen szempont. A probléma azonban az, hogy mire kimászunk a gödörből azt vesszük majd észre, hogy Pesterzsébet lakhatatlan és élhetetlen városrésszé alakul. A kiállítás arra is rámutat nem minden esetben pénzkérdés környezetünk, levegőnk tisztaságának védelme.
 
A remény hal meg utoljára: hátha az elkövetkező két hétben a kerület polgármestere és a hivatal osztályvezetői is megállnak egy-egy percre a plakátok előtt és elgondolkoznak az azon található gondolatokról. Pláne ha már a kiállítást maguknak a Hivatalba, és nem a kerületi lakóknak mondjuk a Csilibe szervezték.

 

„Ne vágj ki minden fát”

Az előző bejegyzéshez sok mindent nem tudok, és nem is kell hozzátennem. A tények önmagukért beszélnek.

"Csupán arra kérlek, ha érted, ne vágj ki minden fát!"

Szomorú, hogy ennyi év után a ’60-as, ’70-es, ’80-as évek rendszert és kormányt (kormányzást) kritizáló számai sorra éppoly aktuálissá válnak. Akkoriban tudni kellett a sorok között olvasni, a szavak között érteni… És ma is efelé haladunk.

Bródy János dalának szövegét lassan írom le, hogy "azok is megértsék, akik nem akarják."

 

Hogy velem nem törődtél,
Épp hogy elviseltél,
Én már nem bánom.

Azt, hogy szeress engem,
Úgy is, ha kényelmetlen,
Én már nem várom.

Csak annyit kérek tőled, ha érted,
Hogy ne vágj ki minden fát,
Legalább néha-néha lazíts egy félórát.

Hogy magad alatt vágod,
Egyszer majd belátod,
Én már nem nézem.

Azt, hogy hallgass énrám
Ott fenn, a magas létrán,
Én már nem kérem.

Csak annyit kérek tőled, ha érted,
Hogy ne vágj ki minden fát,
Legalább néha-néha lazíts egy félórát.

Azt, hogy nem értettél
És sosem segítettél,
Én már nem bánom.

Azt, hogy gondolj arra,
Szükségünk van egymásra,
Én már nem várom.

Csak annyit kérek tőled, ha érted,
Hogy ne vágj ki minden fát,
Legalább néha-néha lazíts egy félórát.