Ez év november 10-én tragikus hirtelenséggel elhunyt Pesterzsébet független választási irodája.
„Adj nekik Uram örök nyugodalmat és az örök világosság fényeskedjék nekik”
A mese imígyen szól róla, talán igaz se volt:
Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, de az Üveghegyen innen volt egy folyóparti kerület, dolgos szegény emberek lakták, fejlődött is szépen. Elhatározták hát, hogy képviselőt választanak decemberben a Duna jegén. Jelentkezett a két nagy esélyes a narancs hercegnő és a vörös herceg, de indult a címért friss erőként a zöld herceg és a bármikor meglepetést okozó martens bakancsos hercegnő. A tét kicsi volt, de a verseny nagy, a lovagi viadalok kora elmúlt és a ketrecharcosok szabályai szerint folyt a küzdelem.
Forgolódott is álmatlanul a narancsgróf ágyában, vajon miképp nyerhetik meg a viadalt. A K lista bizony értéktelenné vált, hiszen a martens bakancsosoknak is van. Felkelt hát és forgatta balra forgatta jobbra a NENYI-t de választ nem talált. Már majdnem visszafeküdt, amikor rájött a megoldásra: plajbászt és papirost keresett és listát írt, rövidet. Ha nem csak mi ellenőrizzük, ki megy el szavazni, majd mi számoljuk meg azokat. A hivatal által független szavazatszámlálókat váltsuk le és jelöljünk helyettük mi, majd a Nemzeti Együttműködés nyilatkozatára hajtotta fejét és aludt reggelig.
Reggel kacagányt húzott és sarkantyút díszeset, majd elvágtatott listájával a Helyi Választási Iroda vezetőjéhez, boka csattan a papíros asztalra kerül.
Pukedli az asztal mögül.
Így esett aztán, hogy ez év novemberében nemtelen harcban megölték a helyi független választási irodát.
Függöny, katarzis.
