Orbán Viktor üzenete:
„Senkit nem hagyunk az út szélén!”
Nem is sejthettük, hogy ezt a többször kimondott szép ígéretet Orbán Viktor szokásától eltérően meg is kívánja valósítani, de törekvései – belátom – igazolják szavait. Sajnos. Mert nem úgy, ahogy szeretnénk. Ha ugyanis valaki ezt a mondatot hallja, akkor segítő kezekre, biztos támaszra gondol, nem pedig árokba lökésre. Ma pedig pont ezt tapasztalhatjuk. Akinek alacsony a jövedelme, azt plusz adóval sújtják (főleg, ha egyedülálló, akinek amúgy is nehezebb fenntartani otthonát); aki hajléktalan, az zaklatást (kvázi még az utcáról is kilakoltatják őket); aki a nyugdíját alapozza, az időskori létbizonytalanságot; aki szabadságra éhezik, az diktatúrát; aki a lelkiismeretes munkához biztos állást, az indoklás nélküli felmondást lehetővé tevő törvényt; aki igazságot, az hazugságot; aki átláthatóságot, az ködösítést; és még sorolhatnám.
Pár héttel a választás után azt gondoltam: a demokrácia kb. a rendszerváltás előtti időket idézi. Azóta azt tapasztalom, hogy a demokráciát tekintve pár hónap alatt többévtizedes időutazást tettünk… a múltba. Mintha a ’70-es években lennénk, de mégsem: akkoriban nem volt olyan törvény, ami az indoklás nélküli felmondás MELLETT szólt volna! A Fidesz -KDNP megalkotta! Így már háromszor is meggondolja az ember, mikor nyissa ki a száját. Csak ez magyarázhatja azt, hogy nem volt emiatt hatalmas sztrájkhullám.
Még csak hét hónap telt el a negyvennyolcból…
Tartok attól, hogy ha elfogadják az új alkotmánytervezetet, akkor a demokráciánk még régebbi időket idéz majd. Remélem, odáig nem jutunk, hogy a Terror Házát modernizálják, kibővítik, és sötét funkciójában hasznosítják hatékonyabban, mint valaha!
Orbán, már rég elárulta, azt az ideát, amiért a rendszerváltás idején küzdött. Azt a morális tőkét, amit akkor teremtett sokadmagával heorikus küzdelmek árán, először kisajátította, aztán szépen elkótyavetyélte – kamatostul. Vajon ha a nyolcvanas évek végén tudta volna, hogy milyen ember lesz belőle, távol tartja-e magát a politikától?
Vajon mit üzent volna akkor „mostani énjének”?
Nem tudom.
Mindössze azt, ami nyilvánvaló is volt. A Fidesz a kampányában jól megfogalmazta programját. Csak sokan azt hitték, hogy az csupán a jelmondatuk. Sajnos nem. Ez a végső céljuk, a teljes programjuk:
„Csak a Fidesz!” és „Újra Fidesz!”, és ebből következik, hogy „Mindig Fidesz!”
Valljuk be, ez őszinte, világos, egyenes kormányprogram. (Akarom írni: „pártprogram" – bár lehet, hogy nekik a kettő ugyanazt jelenti.) Kár, hogy Magyarország és a többség nem érdekli őket (a választások után). Beleértve a szavazóik nagy részét is. Mert ott is vannak jövőjüket féltő magánnyugdíjpénztár tagok, ott is vannak igazságot keresők…
Most sok minden olyan, mint régen. Csak az uralkodó szín változott vörösről narancsra, a megszólítás elvtársakról polgártársakra, kommunista ideológia „keresztény” ideológiára (bár a valódi kereszténység olyan távol van ettől, hogy azt már fényévekben se lehet mérni).
Gyurcsány Ferenc azt mondta: „El lehet menni Magyarországról!” Orbán Viktor és tábora tovább lép: mindent megtesz azért, hogy az embereknek ne is legyen maradása.
Sajnos sikerrel.