A kormány állítólag megoldotta a hátrányos helyzetűek, rászorultak fűtési gondjait is, idén végre ők is részesülnek a rezsicsökkentésből – ez a propaganda dőlt a választások előtt és után a közmédiából. Majd jött a fekete leves: kiderült, hogy a 65 ezres Pesterzsébeten összesen 117 családon segítenek. A kormány cinizmusa határtalan.
Tehát a rezsicsökkentés ismét kamunak bizonyult?
A kormány még a tavasszal, a választási kampányban jelentette be a fűtési költségek támogatását. Akkor ugyanis rekordhideget mértek az amúgy is elnyúlt téli időszakban. Azután nyáron rátettek egy lapáttal: akkor úgy számoltak körülbelül 800 ezer háztartás részesülhet a „rezsicsökkentés” áldásából, s kaphat 12.000 Ft értékű természetbeni támogatást. Az ígéret szerinti háztartásonként 12 ezer forint értékű tüzelőanyagot a téli fűtési szezonban vehették volna át az igénylők.
Csak ugye melyik télen?
Elbírálták a pályázatokat, az önkormányzatok pedig gondoskodnak majd a háztartásonként 12 ezer forint értékű tüzelőanyag biztosításáról már az idei téli fűtési szezonban, írja a kormany.hu. Jól hangzik, majd emberfia tovább olvas: a támogatás feltétele, hogy a települési önkormányzatok vállalják, hogy szerződést kötnek a tüzelőanyagot természetben biztosító gazdálkodó szervezetekkel, amelyben rögzítik, hogy az érintett háztartásoknak legkésőbb 2019. december 15-éig biztosítják a tüzelőanyag átvételének lehetőségét. Tehát vagy megkapják januárban-februárban, vagy nem. Ha nem, akkor akár még több mint egy évet is várhatnak a fával és szénnel fűtők, hogy megkapják a kormány által nyáron megígért 12 ezer forintos téli rezsicsökkentést.
Pesterzsébeti képviselőként azonban nem csak az időpont (meggyőződésem, hogy az önkormányzat mindent meg fog tenni, hogy időben megkaphassák a támogatást az igénylők), hanem a támogatás hatásfoka aggaszt.
Pesterzsébeten, a főváros egyik nehéz szociális helyzetben lévő peremkerületében összesen 117 család (háztartás) nyújtott be pályázatot. A körülbelül 30.000 (Központi Statisztikai Hivatal az utolsó – 2011-es – népszámlálás területi adatai alapján 29 216 háztartás volt a kerületben) háztartásból összesen 117.
A kerület kb. 750-800 családnak a téli időszak többletkiadásainak fedezetére „karácsonyi” csomagot. Ennek a többszöröse sajnos a szegény, létmininimum alatt vagy környékén élő család. Elég csak megnézni az óvodai vagy iskolai menza esetében a rászorultság elve alapján hányan nem fizetnek térítési díjat.
A kormány azonban mossa kezeit: 117 kerületi család támogatásával elintézi a fűtési válságot, a kormányt nem érdekli a családi házas övezetekben érezhető égett szemét szaga, sem a fűtés nélküli házakban kihűlő idős polgártársaink sorsa.
Az elmúlt nyolc évben az Orbán-kormány magára hagyott egymillió embert, aki fával vagy brikettel fűt, de növekvő árak, az elégtelen támogatás és a tűzifahiány miatt több százezer háztartás idén sem tudja melegen tartani otthonát – állította még januárban Szabó Tímea, a Párbeszéd társelnöke.
S igaza volt. A jelenlegi rendszerben kevés rászorulóhoz, és késve jut el az ingyentüzelő, ami eleve legfeljebb egy téli hónapra elég. Így továbbra is országszerte terjed a súlyosan szennyező hulladékégetés.
Erre volt a kormány frappáns válasza, hogy idén végre a fával és brikettel tüzelő rászorultak is részesülnek a rezsicsökkentés áldásából. Igen, Pesterzsébeten például összesen 117-en, majd egyszer, majd valamikor. Aki lemarad az kimarad, az Orbán-kormány szociális érzékenységet biztosító pályázat utolsó mondata ugyanis így szólt: A határidő elmulasztása ugyanis jogvesztő!
A kisgyerekes családok és idős emberek pedig kénytelenek hideg lakásban telelni, vagy olyan mérgező háztartási hulladékkal fűteni, amely nem csak őket, de a szomszédban élőket is veszélyeztetik.
Az ENSZ egészségügyi szervezetének, a WHO-nak a tanulmánya szerint pedig Magyarországon 100 ezer lakosból 82 fő hunyt el a légszennyezettséggel összefüggő betegség következtében. Ezzel hazánk a nyolcadik legrosszabb ország a világon ebből a szempontból. Az Országos Környezetegészségügyi Intézet kimutatta, hogy a rossz minőségű tüzelőanyag miatt az iskolások 30 százaléka szenvedett légúti megbetegedésben.
Pedig a lakhatás alapvető állampolgári jog kellene legyen, s a lakhatáshoz hozzátartozik az otthonunk fűtése is.
Mára kiderült: a rezsicsökkentés hazugsága erre sem nyújt megoldást. Így rövidtávon a helyi önkormányzatokra, civil közösségekre vár a feladat:
- közösségi szigetelési programok szervezése,
- a tisztított, jó minőségű „hulladék” fa eljuttatása a rászorultakhoz,
- adományprogramok,
- segítőszolgálatok kiépítése és működtetése.
Ha nem szeretnénk Pesterzsébeten az égetett szemét szagával kelni és feküdni, ha nem akarunk a fűtés hiánya miatt kihűlt embereket a lakóközösségünkben, ha fontos, hogy szomszédaink is emberhez méltó módon élhessenek akkor lépnünk kell az ügyben.
S egy friss hír a végére:
Az alapvető jogok biztosa a szociális tűzifa támogatás elosztási gyakorlatáról
De mi az amit ismerünk pontos helyi mérések nélkül is?
A szaghatás a Soroksári úton a legerősebben a Soroksári út 160. szám alatti Opel Duna Budapest autószervíz környékén észlelhető, de elér Pesterzsébet városközpontjáig, sőt még azon is túl. Az ügyet az teszi pikánssá, hogy a szennyező bűzforrás ismét az Illatos úti Vegyi Művek közelében, azzal egyvonalban, a Soroksári és Gubacsi út mellett valószínűsíthető.
A Levegő Munkacsoport elnöke Lukács András nyitotta meg a vándorkiállítást április 3-án 11 órakor a Városháza I. emeleti folyosóján.
A tárlatot április 13-áig tekinthetik meg a Városházba látogatók, bár eldugva és a lakosság elől bujtatva, de fontos kiállítás nyílt a kerületben, érdemes felsétálni az emeletre annak, aki a földszinten ügyeit intézi vagy csak arra sétál a Kosutiban.
Pedig lehetne kerületi szinten is tenni a légszennyezés csökkentése érdekében, a kerékpárutak átgondolása, átgondoltabb forgalomszervezés, a komposztáló program folytatása sokat javíthatna a helyzeten. A Kosuti átalakítása, a forgalomcsillapító intézkedések, a Duna-part rehabilitációja az elmúlt két évben leállt, a komposztáló programmal kapcsolatos és közösségi kerttel kapcsolatos indítványaimat elutasították és csak a költségvetés hiányának szinten tartása maradt az egyetlen szempont. A probléma azonban az, hogy mire kimászunk a gödörből azt vesszük majd észre, hogy Pesterzsébet lakhatatlan és élhetetlen városrésszé alakul. A kiállítás arra is rámutat nem minden esetben pénzkérdés környezetünk, levegőnk tisztaságának védelme.
A remény hal meg utoljára: hátha az elkövetkező két hétben a kerület polgármestere és a hivatal osztályvezetői is megállnak egy-egy percre a plakátok előtt és elgondolkoznak az azon található gondolatokról. Pláne ha már a kiállítást maguknak a Hivatalba, és nem a kerületi lakóknak mondjuk a Csilibe szervezték.