Mach Péter blogja
A rendőrség lépjen fel a Guantanamóra emlékeztető kínzásokkal szemben a köztévék székháza előtt!
A székházból több napja hangszórón az épület elé kihangosítva éjjel-nappal két zeneszámot játszanak feltehetően abból a célból, hogy elzavarják Nagy Navarro Balázst, a Televíziósok és Filmkészítők Független Szakszervezete (TFSZ) elnökét és társait, akik december 10-e óta éhségsztrájkot folytatnak. Néhány napja éjszaka még erős reflektorokkal is megvilágítják a demonstrálókat. Tovább…
Orbán Viktor üzenete:
„Senkit nem hagyunk az út szélén!”
Nem is sejthettük, hogy ezt a többször kimondott szép ígéretet Orbán Viktor szokásától eltérően meg is kívánja valósítani, de törekvései – belátom – igazolják szavait. Sajnos. Mert nem úgy, ahogy szeretnénk. Ha ugyanis valaki ezt a mondatot hallja, akkor segítő kezekre, biztos támaszra gondol, nem pedig árokba lökésre. Ma pedig pont ezt tapasztalhatjuk. Akinek alacsony a jövedelme, azt plusz adóval sújtják (főleg, ha egyedülálló, akinek amúgy is nehezebb fenntartani otthonát); aki hajléktalan, az zaklatást (kvázi még az utcáról is kilakoltatják őket); aki a nyugdíját alapozza, az időskori létbizonytalanságot; aki szabadságra éhezik, az diktatúrát; aki a lelkiismeretes munkához biztos állást, az indoklás nélküli felmondást lehetővé tevő törvényt; aki igazságot, az hazugságot; aki átláthatóságot, az ködösítést; és még sorolhatnám.
Pár héttel a választás után azt gondoltam: a demokrácia kb. a rendszerváltás előtti időket idézi. Azóta azt tapasztalom, hogy a demokráciát tekintve pár hónap alatt többévtizedes időutazást tettünk… a múltba. Mintha a ’70-es években lennénk, de mégsem: akkoriban nem volt olyan törvény, ami az indoklás nélküli felmondás MELLETT szólt volna! A Fidesz -KDNP megalkotta! Így már háromszor is meggondolja az ember, mikor nyissa ki a száját. Csak ez magyarázhatja azt, hogy nem volt emiatt hatalmas sztrájkhullám.
Még csak hét hónap telt el a negyvennyolcból…
Tartok attól, hogy ha elfogadják az új alkotmánytervezetet, akkor a demokráciánk még régebbi időket idéz majd. Remélem, odáig nem jutunk, hogy a Terror Házát modernizálják, kibővítik, és sötét funkciójában hasznosítják hatékonyabban, mint valaha!
Orbán, már rég elárulta, azt az ideát, amiért a rendszerváltás idején küzdött. Azt a morális tőkét, amit akkor teremtett sokadmagával heorikus küzdelmek árán, először kisajátította, aztán szépen elkótyavetyélte – kamatostul. Vajon ha a nyolcvanas évek végén tudta volna, hogy milyen ember lesz belőle, távol tartja-e magát a politikától?
Vajon mit üzent volna akkor „mostani énjének”?
Nem tudom.
Mindössze azt, ami nyilvánvaló is volt. A Fidesz a kampányában jól megfogalmazta programját. Csak sokan azt hitték, hogy az csupán a jelmondatuk. Sajnos nem. Ez a végső céljuk, a teljes programjuk:
„Csak a Fidesz!” és „Újra Fidesz!”, és ebből következik, hogy „Mindig Fidesz!”
Valljuk be, ez őszinte, világos, egyenes kormányprogram. (Akarom írni: „pártprogram" – bár lehet, hogy nekik a kettő ugyanazt jelenti.) Kár, hogy Magyarország és a többség nem érdekli őket (a választások után). Beleértve a szavazóik nagy részét is. Mert ott is vannak jövőjüket féltő magánnyugdíjpénztár tagok, ott is vannak igazságot keresők…
Most sok minden olyan, mint régen. Csak az uralkodó szín változott vörösről narancsra, a megszólítás elvtársakról polgártársakra, kommunista ideológia „keresztény” ideológiára (bár a valódi kereszténység olyan távol van ettől, hogy azt már fényévekben se lehet mérni).
Gyurcsány Ferenc azt mondta: „El lehet menni Magyarországról!” Orbán Viktor és tábora tovább lép: mindent megtesz azért, hogy az embereknek ne is legyen maradása.
Sajnos sikerrel.
Ez év november 10-én tragikus hirtelenséggel elhunyt Pesterzsébet független választási irodája.
„Adj nekik Uram örök nyugodalmat és az örök világosság fényeskedjék nekik”
A mese imígyen szól róla, talán igaz se volt:
Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, de az Üveghegyen innen volt egy folyóparti kerület, dolgos szegény emberek lakták, fejlődött is szépen. Elhatározták hát, hogy képviselőt választanak decemberben a Duna jegén. Jelentkezett a két nagy esélyes a narancs hercegnő és a vörös herceg, de indult a címért friss erőként a zöld herceg és a bármikor meglepetést okozó martens bakancsos hercegnő. A tét kicsi volt, de a verseny nagy, a lovagi viadalok kora elmúlt és a ketrecharcosok szabályai szerint folyt a küzdelem.
Forgolódott is álmatlanul a narancsgróf ágyában, vajon miképp nyerhetik meg a viadalt. A K lista bizony értéktelenné vált, hiszen a martens bakancsosoknak is van. Felkelt hát és forgatta balra forgatta jobbra a NENYI-t de választ nem talált. Már majdnem visszafeküdt, amikor rájött a megoldásra: plajbászt és papirost keresett és listát írt, rövidet. Ha nem csak mi ellenőrizzük, ki megy el szavazni, majd mi számoljuk meg azokat. A hivatal által független szavazatszámlálókat váltsuk le és jelöljünk helyettük mi, majd a Nemzeti Együttműködés nyilatkozatára hajtotta fejét és aludt reggelig.
Reggel kacagányt húzott és sarkantyút díszeset, majd elvágtatott listájával a Helyi Választási Iroda vezetőjéhez, boka csattan a papíros asztalra kerül.
Pukedli az asztal mögül.
Így esett aztán, hogy ez év novemberében nemtelen harcban megölték a helyi független választási irodát.
Függöny, katarzis.