október 2025 - Organikus Káosz

Pesterzsébeten néha tényleg elhiszi az ember, hogy a csodák nem tűntek el a világból. Csak néhány hét, és hopp – a kormány, amely évek óta nem hallotta meg a kérésünket, most hirtelen 2 milliárdot talál a Gubacsi vasúti híd előkészítésére. Nicsak, milyen véletlen!

Pedig szeptember 25-én a javaslatomra még arról beszéltünk a képviselő-testületen, hogy fel kell szólítani a kormányt: ne csak a járdát foltozgassuk, hanem végre a teljes köz- és vasúti hidat újítsák fel. Mert ez nem egyszerűen vasdarabok halmaza a Duna felett, hanem Pesterzsébet és Csepel között az egyetlen életképes kapcsolat. Az ütőér, amin a város vérkeringése múlik. Eli is fogadtunk sebtében egy határozatot.

És láss csodát: alig három hét telt el, és már meg is jelent a Magyar Közlönyben a határozat. Törvényi fejezet, forrásbiztosítás, felelős miniszterek – minden, ami a papíron szépen mutat. De mi, akik nap mint nap látjuk a híd rozsdaette szerkezetét, tudjuk: az igazi munka még sehol sem tart.

Nem ez lenne az első alkalom, amikor a kormány bejelent valamit, majd elfelejti végrehajtani. 2022-ben Lázár János egyetlen vonással söpörte le a felújítási tervet az asztalról. Azóta csak korlátozások, toldozások, és a remény, hogy talán egyszer nem kell félni, ha áthalsz a Dunán.

Most meg bejelentették, hogy „indulhat az előkészítés”. Hát igen, a „területszerzési feladatok finanszírozása” igazi 21. századi varázsszó: nem jár árnyékkal, zajjal, de jól mutat a kormányzati kommunikációban. Közben meg a biciklisek és gyalogosok tovább billegnek a korlát szélén, a levegő minősége romlik, a dunai ökoszisztéma pedig épp úgy nem számít, mint eddig.

Ha én cinikus lennék (nyulván soha nem vagyok 😀 ), azt mondanám: a Gubacsi híd felújítása is pontosan olyan ütemben halad, mint a magyar klímastratégia. Sok a szó, kevés a fa.

De azért, ha már elkezdődött valami, mi pesterzsébetiek ott leszünk, figyelünk, kérdezünk, és igenis számon kérünk. Mert ez a híd nem csak vas és beton ez kapocs Csepel és Pesterzsébet között.

Ha te is úgy érzed, hogy nem elég a papíron lévő ígéret, hanem valódi, fenntartható változás kell, kövesd velem a fejleményeket. Írj, ossz meg tapasztalatokat, és csatlakozz a helyi kezdeményezésekhez! Együtt tehetünk azért, hogy Pesterzsébet ne csak a papíron legyen „élhető városrész”.

A Magyar Közlöny itt elérhető:

https://magyarkozlony.hu/dokumentumok/a8da9fed98b65a0474810ff5841c4f1a82db51ba/megtekintes

A határozatunk érintett része:

A Képviselőtestület

Felszólítja a magyar kormányt arra, hogy vállaljon kötelezettséget a Gubacsi közúti és vasúti híd teljes körű, átfogó felújításának előmozdítására, tekintettel a híd kritikus műszaki állapotára, mely jelentősen gátolja a biztonságos és gazdaságilag létfontosságú közlekedést Pesterzsébet és Csepel között.
Felhívja a magyar kormány figyelmét arra, hogy a Gubacsi közúti híd fenntartható és biztonságos működésének elengedhetetlen előfeltétele a Galvani vagy az Albertfalvai hidak mielőbbi megépítése, hiszen ezek az infrastruktúrák alkotják a híd fejlesztésének elengedhetetlen láncszemét.

Van az a mondás, hogy „az ördög nem alszik” – már csak azt nem tudjuk, melyik szerkesztőségben jelenik meg leggyakrabban. Pesterzsébeten biztosan nagyon aktív volt az elmúlt hetekben, mert a friss önkormányzati újságot lapozva, szemünkbe csúszott egy „otthoni munkalehetőséget” kínáló hirdetés, amely végül nem pénzt hoz, hanem pénzt visz – méghozzá a leginkább reményvesztettebbektől.

Több lakossági panasz érkezett hozzám az elmúlt napokban: többen számoltak be arról, hogy a Pesterzsébet Újság legutóbbi számában megjelent egy otthonról végezhető munkát ígérő hirdetés. A hirdetés elsőre ártatlannak tűnt: címkézésről, csomagolásról és borítékolásról szólt, de a megadott elérhetőségeken keresztül minden érdeklődőt egy emeltdíjas, percenként 900 forintos számra irányítottak „további információkért”.

Többen komoly összegeket fizethetnek ki anélkül, hogy valós munkalehetőséget kapnának. Ezek az emberek sokszor nehéz anyagi helyzetben élnek, épp azért hívják fel ezeket a számokat, mert minden forint számít. Számukra ez nemcsak átverés, hanem kifosztás.

Első lépésként felvettem a kapcsolatot a Pesterzsébet Újság szerkesztőségével, valamint utána a hirdetést megjelentető reklámügynökséggel.

A szerkesztőség válaszában az szerepelt, hogy a hirdetés megrendelése egy hirdetésszervező cégen keresztül érkezett, és mivel jogilag szabályos adatokat tartalmazott, nem tartották indokoltnak a közbelépést.
Az álláspontjuk szerint a korrekt figyelmeztetés („900 Ft/perc”) miatt nem történt félrevezetés, és a lapban nincs előzetes tartalomszűrés a hirdetések között.

Lehet mondani, hogy „hát ki volt írva, hogy emeltdíjas a szám!” – de aki nem naponta olvas jogi szövegeket, vagy éppen a hónap utolsó fillérjét számolja, annak a remény mindent is megér. Etikáról beszélni felesleges – jogi nyomvonalon nem jár az empátia.

Ezt az álláspontot nem tudtam elfogadni. A tisztességes tájékoztatás nem lehet pusztán jogi, hanem erkölcsi kérdés is, különösen, ha sebezhető társadalmi csoportokat – időseket, munkanélkülieket, szülőket – céloznak megtévesztő ajánlatokkal.

Ezután megkerestem a hirdetésszervező céget, és rövid időn belül arról tájékoztattak, hogy a továbbiakban nem közlik az adott megrendelő reklámjait. Nagyon köszönöm a szenzitív hozzálást és a gyors választ és a döntést. Ezt a lépést fontos, de nem elégséges eredménynek tartom, helyi szinten folytatnunk kell a munkát, mert van vele dolgunk!

Mi a probléma valójában?

Az ilyen típusú emeltdíjas, „munkalehetőséget” kínáló hirdetések nemcsak országosan, hanem helyi szinten is újra és újra felbukkannak. A probléma több szinten jelentkezik:

A szegényebb, kiszolgáltatott emberek célzott megtévesztése.
A jogi kiskapuk kihasználása – az emeltdíj megemlítése formailag „jogtisztává” teszi a hirdetést.
A helyi lapok felelőssége, amelyek hirdetési bevételekért cserébe gyakran ellenőrizetlenül közölnek ilyen reklámokat.

Mindez egy olyan környezetben történik, ahol az emberek sokszor inkább hisznek a „helyi újságban megjelent hirdetésnek”, mint egy anonim internetes bejegyzésnek – éppen ezért különösen veszélyes, ha az önkormányzati lapban jelennek meg ilyen felhívások.

Mit tehet az önkormányzat?

A következő bizottsági ülésen javasolni fogom, hogy a kerület:

Vizsgálja felül a hirdetési gyakorlatot a közéleti lapban, és hozzon létre egy etikai‑ellenőrzési szűrőt a megjelenő hirdetésekre.
Zárja ki az emeltdíjas telefonszámokat és a megtévesztő munkalehetőséget ígérő hirdetéseket az önkormányzati felületekről.
Indítson tájékoztató kampányt az emeltdíjas átverésekről – különösen az időseknek és a kisgyermekes szülőknek szóló előadásokkal, szórólapokkal.
Segítse a károsultakat a fogyasztóvédelemhez vagy a Gazdasági Versenyhivatalhoz fordulásban.

A közpénzből működtetett, közéleti médiaszereplőknek nemcsak tájékoztatási, hanem védelmi felelősségük is van. Egy önkormányzati lap nem válhat eszközzé azok kezében, akik pénzt csikarnak ki a legkiszolgáltatottabb emberekből. Ez az ügy tehát jóval több, mint egy „tévedés a hirdetési oldalon”: a pesterzsébetiek bizalmáról és védelméről szól.

Azt mondják, van, aki a reménybe fektet. A kerületben az a cél, hogy ne kerüljön senki 900 forintos percdíjért az álmodozásból a csalódásba.