Van az a mondás, hogy „az ördög nem alszik” – már csak azt nem tudjuk, melyik szerkesztőségben jelenik meg leggyakrabban. Pesterzsébeten biztosan nagyon aktív volt az elmúlt hetekben, mert a friss önkormányzati újságot lapozva, szemünkbe csúszott egy „otthoni munkalehetőséget” kínáló hirdetés, amely végül nem pénzt hoz, hanem pénzt visz – méghozzá a leginkább reményvesztettebbektől.
Több lakossági panasz érkezett hozzám az elmúlt napokban: többen számoltak be arról, hogy a Pesterzsébet Újság legutóbbi számában megjelent egy otthonról végezhető munkát ígérő hirdetés. A hirdetés elsőre ártatlannak tűnt: címkézésről, csomagolásról és borítékolásról szólt, de a megadott elérhetőségeken keresztül minden érdeklődőt egy emeltdíjas, percenként 900 forintos számra irányítottak „további információkért”.
Többen komoly összegeket fizethetnek ki anélkül, hogy valós munkalehetőséget kapnának. Ezek az emberek sokszor nehéz anyagi helyzetben élnek, épp azért hívják fel ezeket a számokat, mert minden forint számít. Számukra ez nemcsak átverés, hanem kifosztás.
Első lépésként felvettem a kapcsolatot a Pesterzsébet Újság szerkesztőségével, valamint utána a hirdetést megjelentető reklámügynökséggel.
- A szerkesztőség válaszában az szerepelt, hogy a hirdetés megrendelése egy hirdetésszervező cégen keresztül érkezett, és mivel jogilag szabályos adatokat tartalmazott, nem tartották indokoltnak a közbelépést.
- Az álláspontjuk szerint a korrekt figyelmeztetés („900 Ft/perc”) miatt nem történt félrevezetés, és a lapban nincs előzetes tartalomszűrés a hirdetések között.
Lehet mondani, hogy „hát ki volt írva, hogy emeltdíjas a szám!” – de aki nem naponta olvas jogi szövegeket, vagy éppen a hónap utolsó fillérjét számolja, annak a remény mindent is megér. Etikáról beszélni felesleges – jogi nyomvonalon nem jár az empátia.
Ezt az álláspontot nem tudtam elfogadni. A tisztességes tájékoztatás nem lehet pusztán jogi, hanem erkölcsi kérdés is, különösen, ha sebezhető társadalmi csoportokat – időseket, munkanélkülieket, szülőket – céloznak megtévesztő ajánlatokkal.
Ezután megkerestem a hirdetésszervező céget, és rövid időn belül arról tájékoztattak, hogy a továbbiakban nem közlik az adott megrendelő reklámjait. Nagyon köszönöm a szenzitív hozzálást és a gyors választ és a döntést. Ezt a lépést fontos, de nem elégséges eredménynek tartom, helyi szinten folytatnunk kell a munkát, mert van vele dolgunk!
Mi a probléma valójában?
Az ilyen típusú emeltdíjas, „munkalehetőséget” kínáló hirdetések nemcsak országosan, hanem helyi szinten is újra és újra felbukkannak. A probléma több szinten jelentkezik:
- A szegényebb, kiszolgáltatott emberek célzott megtévesztése.
- A jogi kiskapuk kihasználása – az emeltdíj megemlítése formailag „jogtisztává” teszi a hirdetést.
- A helyi lapok felelőssége, amelyek hirdetési bevételekért cserébe gyakran ellenőrizetlenül közölnek ilyen reklámokat.
Mindez egy olyan környezetben történik, ahol az emberek sokszor inkább hisznek a „helyi újságban megjelent hirdetésnek”, mint egy anonim internetes bejegyzésnek – éppen ezért különösen veszélyes, ha az önkormányzati lapban jelennek meg ilyen felhívások.
Mit tehet az önkormányzat?
A következő bizottsági ülésen javasolni fogom, hogy a kerület:
- Vizsgálja felül a hirdetési gyakorlatot a közéleti lapban, és hozzon létre egy etikai‑ellenőrzési szűrőt a megjelenő hirdetésekre.
- Zárja ki az emeltdíjas telefonszámokat és a megtévesztő munkalehetőséget ígérő hirdetéseket az önkormányzati felületekről.
- Indítson tájékoztató kampányt az emeltdíjas átverésekről – különösen az időseknek és a kisgyermekes szülőknek szóló előadásokkal, szórólapokkal.
- Segítse a károsultakat a fogyasztóvédelemhez vagy a Gazdasági Versenyhivatalhoz fordulásban.
A közpénzből működtetett, közéleti médiaszereplőknek nemcsak tájékoztatási, hanem védelmi felelősségük is van. Egy önkormányzati lap nem válhat eszközzé azok kezében, akik pénzt csikarnak ki a legkiszolgáltatottabb emberekből. Ez az ügy tehát jóval több, mint egy „tévedés a hirdetési oldalon”: a pesterzsébetiek bizalmáról és védelméről szól.
Azt mondják, van, aki a reménybe fektet. A kerületben az a cél, hogy ne kerüljön senki 900 forintos percdíjért az álmodozásból a csalódásba.