Fenntartható fejlődés, környezetvédelem, környezetgazdálkodás, ökológiai lábnyom, környezetterhelés…
Mindennapos téma a médiában, de mit kezdhet az átlagember ezekkel a nagy szavakkal? Legtöbbünk felnőtt fejjel jön rá, hogy mi a haszna a papírgyűjtésnek, az italos fémdobozok újrahasznosításának vagy a műanyag és nejlon válogatott gyűjtésének. A gyerekekre már sokkal több figyelmet szentelnek az óvodák és az iskolák. Környezetbarát életre nevelő pedagógiai programok és nevelési módszerek segítenek a jövő korosztályának. Hozzáteszem, hogy remélem, ez Erzsébeten meg is marad.
Szóval a legtöbbünk gyűjteni kezd… A konyha sarkában, a kamrában vagy a pincében gyűlnek a dobozok, tasakok. Információ az internetről bőséggel begyűjthető – már akinek van számítógépe és hozzáférése. Vajon tudják-e a szelektíven nem-gyűjtők, hogy miért kellene válogatni? Mire jó ez a hercehurca? Miért nem szabad kényelmesen beleszórni mindent – zöldhulladékot, műanyagot és papírt – a háztartási szemetesekbe? S ha tudnák, vajon mindennapi megélhetési gondjaik mellett mennyire értékelnék a társadalmi és környezeti hasznosságot? Mennyire tehetik magukévá a köz számára fontos gondolatokat akkor, amikor saját létfenntartásuk, biztonságuk is kérdéses?

Alapvetően két probléma találkozása vár megoldásra, s mindkettőért tehet, tehetne az önkormányzat.
– Pesterzsébeten is körbekeríthetnék fém korláttal a szelektív gyűjtőket, hogy megakadályozzák a felborogatást. Más kerületekben működik. Nálunk miért nincs erre gondja valakinek, miért nem támogatják a környezetvédelmi tanácsnok elképzelését?
– No és hol járnak a közterület-felügyelők?

Napfénylány