A Juta-dombi Hősök emlékére

Emlékezzünk kegyelettel az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseire és polgári áldozataira!

 

A Lehet Más a Politika Pesterzsébeti csoportjának képviseletében a kegyelet virágait Mach Péter Pesterzsébet környezetvédelmi tanácsnoka és Nagy Tibor képviselőjelölt helyezi el a Pesterzsébeti Temetőben 2010. november 10-én 14 órakor.

 

 

A Juta-domb Budapest határában volt, a mai pesterzsébeti Helsinki út közelében. Arra haladt át a fővárosba délről érkező országút. 1956. november 3-án délben a Parlamentben megkezdődnek a magyar–szovjet tárgyalások a csapatkivonások részleteiről. A szovjet tárgyalók ígéretet tettek a megszállás leállítására. Budapest körül újabb magyar alakulatok foglalták el állásaikat a Juta-dombnál, a Nagykőrösi útnál, a Határ útnál, Soroksár határában, a Jászberényi útnál, a Kőbányai útnál, a Zalka Máté téren, az Éles saroknál, a Csajkovszkij parkban, és felkészülnek a védelemre. A Juta-domb térségében 1956. november 4-én-én Maléter Pál utasítására az Esztergomi Tüzérezred katonái lezárták a Soroksári utat, hogy az esetleges katonai mozgások ne zavarják a Tökölön folytatott tárgyalásokat. Maléter Pált és a magyar katonai küldöttséget azonban a szovjetek letartóztatták és a szovjet katonai konvoj az ávósok kíséretében elindult velük Soroksár irányába. Miután azonban az ávósok észrevették az esztergomi tüzéreket, tüzet nyitottak rájuk. A magyar honvédek viszonozták a tüzet. Dél körül többen elmentek, lövegeik Soroksáron a Templom térre és Kőbányára kerültek. Az itt maradók november 5-ig kitartottak. A történtek miatt Maléter Pált és társait délután helikopterrel vitték Tökölről Mátyásföldre. A forradalom után, az egyébként stratégiailag fontos helyen található Juta-dombot eltüntették, hogy még az emlékét is kitöröljék az itt élők lelkéből, és nehogy még egyszer a hősies magyar ellenállásra emlékeztessen.

Azóta kiderült, hogy az egyik páncélozott járműben szállították el a szovjet Különleges Hadtest tököli parancsnokságáról az ott letartóztatott magyar kormányküldöttséget: Maléter Pál vezérőrnagy honvédelmi minisztert és társait. Éppen ezt a teherautót is találat érte, a magyarok sértetlenek maradtak, de az őket kísérő szovjet ezredes életét vesztette. Mecséri János ezredes november 1-jén egységeivel lezáratta a Budapestre vezető utakat. Még ugyanezen a napon kinevezték a Kormányőrség parancsnokává. November 3-án ő vezette azt a biztosító részleget, amely Tökölről a Parlamentbe és visszakísérte a szovjet delegációt. Útközben ellenőrizte a Juta-dombnál lévő tüzelőállást. Aznap este, mint a magyar küldöttség kíséretének parancsnokát fegyverezték le és ejtették foglyul a tököli szovjet parancsnokságon.

"Minket november 2-án reggel vittek a Juta-dombra. A jéggyár és a jutagyár közt volt egy homokbánya, itt foglaltunk tüzelőállást. Négy könnyű lövegünk volt és két közepes, a két közepes szembe nézett a Határ úttal, a mi tüzelési sávunkkal pedig oldalról támogattuk őket. Volt ott egy csomó polgári személy géppuskával és golyószórókkal. Amikor 4-én reggel jöttek az oroszok, a civilek kezdték a tüzelést, mi már csak akkor lőttünk, amikor az oroszok ránk is tüzeltek. Jöttek harckocsival, katyusával, ZIL-ekkel. A lövegnél voltam, amikor megjelent a szovjet oszlop. Amikor elkezdtek felénk is tüzelni, a parancsnok elrendelte, hogy – Tűz! -Továbbítottam a lövegemnek a tűzparancsot. A mieink egy harckocsit és egy katyusát kilőttek, az oszlop nem tudott ezért továbbmenni. Megfordultak és elmentek. Körülbelül öt perc volt az egész. (…)" Dobrosi Lajos

"Egy alkalommal szemtanúja voltam az összecsapásnak. Ahogy Soroksár felől jött pár harckocsi, a dombon levő csoport továbbengedte mindaddig, míg az Atra gyárhoz nem közeledtek. Ekkor tüzet nyitottak rájuk. A harckocsik hátrálni próbáltak, de újabb tűzsorozat zúdult rájuk. Két harckocsi megsérült s lángra lobbant. Kettő-három Pobjeda személyautón újabb fiatal forradalmárok érkeztek. A kocsik fedezékeiből lőtték a harckocsikból rájuk tüzelő szovjet katonákat. Mire minden elcsendesedett, gyereknagyságúra összeégett katonák és számtalan halott feküdt az úton." Pándi György

A harcok következtében hét szovjet megszálló katona elesett. A magyar katonákon kívül a Juta-dombon harcoltak a XX. kerületi nemzetőrök is, akik Kálmán Béla főhadnagy vezetésével november 10-ig tovább harcoltak. A Jutadomb azon kevés 1956-os esemény közé tartozott, ahol a magyarok – az 51. légvédelmi tüzérezred katonái Mecséri János ezredes vezetésével, valamint soroksári nemzetőrök – sikerrel szálltak szembe a megszálló szovjet csapatokkal 1956 novemberében. Az itt elesett szovjet katonákért a "Mecséri János ezredes és társai" perben – szovjet kérésre – rendkívül súlyos ítélet született. I. fokon 11 halálos ítéletet, egy életfogytiglant, 30 esetben 10-15 évig, 10 esetben 1-5 évig terjedő börtönbüntetést mondtak ki a Juta-dombon harcoló hivatásos katonákra.